Vogelweide, Walther von der: Ich hôrte ein wazzer diezen

Ich hôrte ein wazzer diezen

und sach die vische fliezen,

ich sach swaz in der welte was,

velt walt loup rôr unde gras.

swaz kriuchet und fliuget

und bein zer erde biuget,

daz sach ich, unde sag iu daz:

der keinez lebet âne haz.

daz wilt und daz gewürme

die strîtent starke stürme,

sam tuont die vogel under in;

wan daz si haben einen sin:

si dûhten sich ze nihte,

si enschlüefen starc gerihte.

si kiesent künege unde reht,

si setzent hêrren unde kneht.

sô wê dir, tiuschiu zunge,

wie stêt dîn ordenunge.

daz nû diu mugge ir künec hât,

und daz dîn êre alsô zergât.

bekêrâ dich, bekêre.

die cirkel sint ze hêre,

die armen künege dringent dich:

Philippe setze den weisen ûf,

und heiz si treten hinder sich.

A neszező vizekben

a halacskát kilestem,

láttam lápok, erdők, mezők

lakóit, minden létezőt,

csúszókat, röpdösőket,

négy lábon szökdösőket,

láttam, és fennen hirdetem,

dúl köztük gonosz küzdelem,

gerjed apraja-nagyja

marakodó haragra,

férgek, vadak és szárnyasok,

de valamennyi tudja, hogy

veszéstől csak az ója,

ha van egy parancsolója.

Szerzettek hát törvényt, királyt,

szolgák közül az úr kivált.

S mily siralmas hazánknak

állapota! Gyalázat!

A szúnyognak is királya van,

s te tengsz nyomoruságosan;

hallgas rám, igy szól hozzád

intelmem, Németország:

Kis királyok serege dúl,

mind megzabolázza Fülöp úr,

válaszd hát őt királyodul!