Vogelweide, Walther von der: Ó, boldog óra... (Wol mich der stunde Magyar nyelven)

Wol mich der stunde, daz ich sie erkande,

diu mir den lîp und den muot hât betwungen,

sît deich die sinne sô gar an sie wande,

der si mich hât mit ir güete verdrungen,

daz ich gescheiden von ir niht enkan.

daz hât ir schoene und ir güete gemachet

und ir rôter munt, der sô lieplîchen lachet.

Ich hân den muot und die sinne gewendet

an die vil reinen, die lieben, die guoten.

Daz müez uns beiden wol werden volendet,

swes ich getar an ir hulde gemuoten.

Swaz ich zer werlde fröiden ie gewan,

daz hât ir schoene und ir güete gemachet

und ir rôter munt, der sô lieplîchen lachet.

Ó, boldog óra, melyben megismertem,

ki meggyőzte szerelmem s bátorságom!

Akkép övé azóta szívem, lelkem,

ahogy csak kegyének győzelmét kivánom.

Hogy tőle távol már nem élhetek,

az ő tiszta szépsége és jósága okozta,

meg piros szája, ha rámtekint mosolyogva.

A jókra, nemesekre, kedvesekre

fordult már bennem ész éd sziv, ugy érzem,

hogy az vinné ügyünk jó végezetre,

ha szép erényét megnyerném egészen.

Hogy kívánom e földi életet,

az ő tiszta szépsége és jósága okozta,

meg piros szája, ha rám tekint mosolyogva.