Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wagner, Jan: füvészkert (botanischer garten Magyar nyelven)

Wagner, Jan portréja

Vissza a fordító lapjára

botanischer garten (Német)

dabei, die worte an dich abzuwägen -
die paare schweigend auf geharkten wegen,
die beete laubbedeckt, die bäume kahl,
der zäune blüten schmiedeeisern kühl,
das licht aristokratisch fahl wie wachs -
sah ich am hügel gläsern das gewächs-
haus, seine weißen rippen, fin de siècle,
und dachte prompt an jene walskelette,
für die man sich als kind den hals verdrehte
in den museen, an unsichtbaren drähten,
daß sie zu schweben schienen, aufgehängt,
an jene ungetüme, zugeschwemmt
aus urzeittiefen einem küstenstrich,
erstickt an ihrem eigenen gewicht.[1]



[1] Das Gedicht “botanischer garten” von Jan Wagner – auf den ersten Blick eine Spaziergangsbeschreibung – erweist sich auf den zweiten Blick als ein Gedicht, das über das Sprechen des Dichters selbst spricht…siehe: http://www.lyrikkritik.de/janwagner2.html



FeltöltőBenkő Márti
KiadóBerlin Verlag
Az idézet forrásaGuerickes Sperling: Gedichte, ISBN-13: 978-3827000910
Megjelenés ideje

füvészkert (Magyar)

hogy mit mondok majd neked, azt latoltam –
szótlan sétáló párok egymásba karolva,
avarfedett ágyások és kopasz fák,
kovácsoltvas-virágokat átjáró hüvösség,
előkelőn viaszsápadt a fény, hideg –
és láttam ott a dombon az üveg-
házat, fehér-bordásan, fin du siècle,
akár, gondoltam, bálnák csontvázai fent,
ahogy a múzeumokban függnek feletted;
értük gyerekként nyakad kitekerted,
alakjukat a váz szinte lebegve őrzi,
ez óriásokra gondoltam, kiket az ősi
mélyből a partig holmi áram elsodort,
s saját testük súlyától fulladtak meg ott.



FeltöltőBenkő Márti
Az idézet forrásakézirat

minimap