Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wagner, Jan: moorochsen

Wagner, Jan portréja

moorochsen (Német)

die dommel sah ich nie, versteckt
im schilf, wie sich das schilf in ihr versteckte,
nie eines ihrer kunstsinnigen nester,
genäht aus licht und schatten, dachte stattdessen

erneut an wriggers’ herde,
die eines abends durch ihr gatter
gebrochen war und sich im moor verirrte,
das brüllen, das erst stunden später matter

und mutlos wurde, sich am ende legte,
dachte an all die körper, die versunken
unter dem trügerischen boden schwebten
wie zeppeline, groß und stumm, noch als die jungen

die nester längst verlassen haben mußten,
so daß ich, wenn wir uns am tor versammel-
ten, fröstelnd in das dunkel lauschten, wusste
oder nicht wußte: da, das war sie, die dommel.



FeltöltőBenkő Márti
Az idézet forrásaAustralien, Berlin Verlag, Berlin 2010

bölömbikák (Magyar)

a bölömbikát nem láttam soha, a nádba
bújva, ahogyan ő a nádnak szolgált rejtekül,
soha művészi fészkét, a fényből s árnyból
szőttet, helyette ismét felmerült

bennem wriggers csordája,
mely egy este a karámból kijutván
rátévedt valahogy a lápra,
a bömbölés, amely csak órák múltán

halkult, majd halt el. eszembe jutottak a testek
melyeket elnyelt a láp álnokul,
s a csalárd talaj alatt ott lebegtek,
nagy zeppelinek, némán, még akkor is, mikor

a fiókák már biztos rég kikeltek,
így mikor együtt a kapunál lehorgasz-
tott fejjel, fázósan füleltünk az estbe,
tudtam vagy nem tudtam: igen, a bölömbika volt az.



FeltöltőBenkő Márti
Az idézet forrásakézirat

Kapcsolódó videók


minimap