Walser, Robert: Langezeit

Ich tu mir Zwang,
zu scherzen und lachen.
Was soll ich machen?

Gewohnten Gang,
im müden Herzen,
gehen alte Schmerzen.

Ich muss den Hang,
zu weinen, bezwingen,
nebst andern Dingen.

Erőlködöm,
tréfás, derűs legyek.
Mert mit tehetek?

Szokottan jön
a fáradt szívben
fájdalom, ős-íven.

Legyen erőm
a sírásvágy felett,
más dolgok mellett.

*Langezeit a svájci németben vágyódást, honvágyat jelent. Walser kb. 20 évesen, irodalmi példaképek nélkül írta ezt a verset. (T.F.)*