Walser, Robert: Zarter lieber Regen

Zarter lieber Regen
seltsam, dass ich wie ein Knabe
Freude an dir habe
und dass ich deswegen
putzen und fegen
könnte und hohen Segen
in der Niedrigkeit spürte.
Frühlingsregen führte
Mich in meine Innigkeit zurück.
Das Dasein baut sich Stück um Stück
flammenzeichenhaft zusammen,
nichts wissen will das Glück,
woher es kann stammen.
Es war mir an dem bißchen Regen
seltsam viel gelegen.
Leben,
Was hast du mit mir im Sinne,
willst du, dass ich gewinne?
Muß ich vor dir beben,
willst du mich erheben?
Fragen,
Ich will euch mit mir tragen,
aber ihr dürft mich nie überragen,
kann euch nicht gestatten,
wie Ratten
an mir zu nagen,
die gute Gebärde
bleibe mir Herrin auf der Erde.
Dächer und Gesichter,
hochoben das Völkchen
leichter weißer Wölkchen?
und nachts die Lichter,
nur dass ihr wisst, im Spiel
bedeute ich viel.

Drága, gyengéd eső,
furcsa hogy, mint egy kisgyerek
benned kéjre lelek,
és ebből eredő
tettvágy tör elő:
csüszköléshez kell erő,
alantas, de most áldott.
Tavaszi eső hozott
belső önmagamhoz legvégül.
A lét részecskékből épül,
ahogy jelzéssé lesz a láng,
indítóok nélkül
is van ám boldogság.
Ez a picike eső
Engem melengető.
Erő,
Lét, mivel jöhetsz még elő,
lehetek-e még nyerő?
Legyek-e remegő?
Leszel felemelő?
Kérdés,
sok magammal vitt érzés,
csak ne tőletek jöjjön a végzés,
nem engedhetem, hogy
patkánymód
rágjatok szét. És
csak a jótétemény
lehessen földi erény.
Tetők és arcképek,
fent égbe léptek
fehér felhőnépek?
éjjeli fények,
E játékban, tudjátok,
túl benne vagyok.