Wedekind, Frank: A nagynénigyilkos (Der Tantenmörder Magyar nyelven)
|
Der Tantenmörder (Német)Ich hab meine Tante geschlachtet,
|
A nagynénigyilkos (Magyar)A nénimet íme kinyírtam, És leltem jó sok aranyra, Minek nyavalyogjon a néne — Nehéz volt az arany-zsák, A nénike íme kinyírva, A fentieknek ellentmondani látszik az, hogy a verset kabaréban olvasták fel (1902-ben). Két utolsó sora nélkül egyszerű, „mondanivalómentes" horror-balladának, pitaval-versnek volna tekinthető. Horror-művekben nincs szükség erkölcsi állásfoglalásra; a fenti versben sem szólal meg az áldozaton való sajnálkozás hangja. Ez még nem volna probléma, ámde a gyilkoson való sajnálkozás hangja, az megszólal. Igaz, hogy csak a gyilkos sajnálja saját magát; ámde az áldozatot nem engedi szóhoz jutni a vers, egyszerű tárgynak tekinti. Talán értelmezhető a vers úgy is, hogy éppenséggel ironizál az abolicionistákon, olyasféle módon, mint egy francia újságíró tette a XIX. században: „Ha el akarják törölni a halálbüntetést, akkor a gyilkos urakon a sor: rajta, először töröljék el ők!"...
|