Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wedekind, Frank: Nosztalgia (Heimweh Magyar nyelven)

Wedekind, Frank portréja

Heimweh (Német)

Über bemooste Steine

Fällt ein rauschender Quell,

Glitzert im Mondenscheine,

Funkelt so silberhell.


Sinnend saß ich daneben,

Sah, wie die Welle schäumt,

Hab vom vergangenen Leben,

Hab von der Zukunftgeträumt.


In der Tiefe der Wogen

Sah ich gar mancherlei,

Viele Gestalten zogen

Grüßend an mir vorbei.


Waren die lieben Seelen,

Die mich dereinst erfreut,

Die meinem Herzen fehlen

Hier in der Einsamkeit.


Tausendmal laß dir danken,

Lieblicher Silberbach,

Daß du den Heimwehkranken

Tröstest im Ungemach;


Daß du aus alten Tagen

Freundliches mir erzählt,

Daß ich dir durfte klagen,

Was meinem Herzen fehlt.

 

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Nosztalgia (Magyar)

Mohszinü kövön által

Zúdul víz özöne:

Villog a holdsugárral

Hegyipatak szine.
    
   
Ott ültem, meditáltam,

Néztem, a víz pezseg

Részben a múltra találtan,

Ám a jövőt álmodva meg.
   
   
Lent a vízben, a mélyben

Láttam, árnyalakok

Húznak mint csodaképen,

S integetve. De sok!
   
   
Lelkei voltak azoknak,

Kiket imádtam én,

S most a hiányuk rosszabb

Magányom fenekén.
   
   
Légy te ezerszer áldott,

Drága ezüstpatak,

Te meg a vígasztalásod,

Mely vizeden fakad;
   
   
Mert te regélsz a múltról,

Régi regéd nemes,

Mert sírnom lehet újból,

Mert ez a szív üres.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap