Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wedekind, Frank: A Szentföldön (Im heiligen Land Magyar nyelven)

Wedekind, Frank portréja

Im heiligen Land (Német)

Der König David steigt aus seinem Grabe,
Greift nach der Harfe, schlägt die Augen ein,
Und preist den Herrn, daß er die Ehre habe,
Dem Herrn der Völker einen Psalm zu weihn.
Wie einst zu Abisags von Sunem*) Tagen
Hört wieder man ihn wild die Saiten schlagen,
Indeß sein hehres Preis= und Siegeslied
Wie Sturmesbrausen nach dem Meere zieht.

Willkommen, Fürst, in meines Landes Grenzen,
Willkommen mit dem holden Ehgemahl,
Mit Geistlichkeit, Lakaien, Excellenzen,
Und Polizeibeamten ohne Zahl.
Es freuen rings sich die histor'schen Orte
Seit vielen Wochen schon auf deine Worte,
Und es vergrößert ihre Sehnsuchtspein
Der heiße Wunsch, photographiert zu sein.

Ist denn nicht deine Herrschaft auch so weise,
Daß du dein Land getrost verlassen kannst?
Nicht jeder Herrscher wagt sich auf die Reise
Ins alte Kanaan. Du aber fandst,
Du seist zu Hause momentan entbehrlich;
Der Augenblick ist völlig ungefährlich;
Und wer sein Land so klug wie du regiert,
Weiß immer schon im Voraus, was passiert.

Es wird die rote Internationale,
Die einst so wild und ungebärdig war,
Versöhnen sich beim sanften Liebesmahle
Mit der Agrarier sanftgemuten Schar.
Frankreich wird seinen Dreyfus froh empfangen,
Als wär auch er zum heilgen Land gegangen.
In Peking wird kein Kaiser mehr vermißt,
Und Ruhe hält sogar der Anarchist.

So sei uns denn noch einmal hochwillkommen
Und laß dir unsere tiefste Ehrfurcht weihn,
Der du die Schmach vom heilgen Land genommen,
Von dir bisher noch nicht besucht zu sein.
Mit Stolz erfüllst du Millionen Christen;
Wie wird von nun an Golgatha sich brüsten,
Das einst vernahm das letzte Wort vom Kreuz
Und heute nun das erste deinerseits.

Der Menschheit Durst nach Thaten läßt sich stillen,
Doch nach Bewundrung ist ihr Durst enorm.
Der du ihr beide Durste zu erfüllen
Vermagst, seis in der Tropen=Uniform,
Sei es in Seemannstracht, im Purpurkleide,
Im Rokoko=Kostüm aus starrer Seide,
Sei es im Jagdrock oder Sportgewand,
Willkommen, teurer Fürst, im heilgen Land!
   
   
                                                           Hieronymos
  
_  ________________
- *) I. Könige I. 1-4
 
   
   
(1898)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://commons.wikimedia.org/wiki/File: Frank_Wedekind,_%22Im_heiligen_Land%22_ (Simplicissimus_1898).jpg

A Szentföldön (Magyar)

Dávid király a sírjából kikelve
Hárfát ragad meg, kiguvad szeme,
S az Urat áldja, hogy így van kegyelve:
Népek Urának zeng Dávid-zene!
Mint egykor napjaiban Abiságnak
Ujjai vadul a húrokba vágnak
Miközben nemes Dics- és Győzdala
Harsog mint tenger és mint valaha.

Üdvöz légy, Felség, országomba térve,
Üdvöz légy, dicső, fényes férjfiú,
Papok, lakájok, főurak vezére,
S a rendőrhivatalnokkoszorú.
Örvendez minden történelmi Színhely,
Szavaid isszák hetek óta ím, hej!,
S hőbben vágy rá emberek főbb faja:
Képezné le a fotográfia.

Ne voln’ oly bölcs a te uralkodásod ,
Hogy országod bízvást elhagyhatod?
Nem is mernék meglátogatni mások
Az ősi Kánaánt. De te tudod:
Momentán nélkülözhető vagy otthon:
Most épp nincs semmi veszély a porondon;
Sőt ki ily jól kormányoz, ily dicsőn,
Az tudja mindig előre, mi jön.

A vérvörös Internacionálé,
Mely egykor oly vad és mord volt, talán
Ki fog békülni nyájasan a málé
Agrárpárttal, szeretetlakomán.
Dreyfust visszahozza Franciaország
Akárha őt is a Szentföldre hoznák.
A császárt nem hiányolja Peking,
S az anarchista polgár lesz megint.

Légy hát még egyszer szentként üdvözölve,
S szálljon feléd roppant mély áhitat:
A Szentföldről a szégyent letörölted,
Azt, hogy lábad minket nem látogat.
Büszkeséggel töltsz el milljom keresztényt;
Mindünkre majd a Golgota ereszt fényt:
Keresztről kaptak hét Utolsó Szót,
Részedről ma te az Elsőt hozod.

Az Ember kis szomját csak Tettek oltják;
Csodálat után szomja óriás.
A te tetted mindkét szomjon hatolt át,
Lettél légyen épp trópusi ruhás,
Hajóskapitányis, bíborpalástos,
Rokokókosztümös és fényvarázsos,
Vagy sport- vagy vadászöltönyt öltve föl:
Imádott Úr, a Szentföld üdvözöl!
    
   
   
A vers a Simplicissimus című előkelő szatirikus lapban jelent meg (Wedekind volt egyik alapítója; a legjobb nevű szerzők írtak bele) 1898-ban, Vilmos császár Palesztinai látogatása alkalmából, Hieronymos álnéven, de a ludas kilétére hamarosan fény derült. Wedekind Párizsba menekült, de visszament és fél évi várfogságra ítélték felséggyalázásért; ennek nagy részét le is ülte.

Népek Ura: kétértelmű: Isten vagy Vilmos császár...

Abiság: az a fiatal lány, akit a megvénült Dávid király mellé fektettek, hogy testével melegítse (l. Királyok I. könyve 1:1-4). Említése nem éppen helyénvaló, mert Dávid király akkor már aligha hárfázgathatott; ennek a pikáns és ma már mulatságosnak ható bibliai részletnek az említése egyszerűen a felséggyalázásnak, a felségek „globális gyalázásának” egyik eleme.

Dreyfus: 1898-ban már közismert dolog volt, hogy nem Dreyfus volt az áruló, de azért még mindig nem engedték el ördögszigeti fogságából.

A császárt nem hiányolja Peking. Épp ebben az évben, 1898-ban, a kínai császár alkotmányos monarchiává akarta átformálni országát. Ez nem sikerült neki; formálisan megmaradt a trónján, de gyakorlatilag semmi hatalom sem maradt a kezében. Nem biztos, hogy tudni lehetett Európában, hogy mi is történt tulajdonképpen; a császári trón mindenesetre ingadozóban volt, és Windekind szemében alighanem csak ez volt a lényeg.

A vers utolsó öt sora: Vilmos császár közismerten gyermeteg pojáca volt; kabaréba illően nevetséges parádés ruháit saját maga tervezte.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap