Wedekind, Frank: Im heiligen Land
Im heiligen Land (Német)Der König David steigt aus seinem Grabe, Willkommen, Fürst, in meines Landes Grenzen, Ist denn nicht deine Herrschaft auch so weise, Es wird die rote Internationale, So sei uns denn noch einmal hochwillkommen Der Menschheit Durst nach Thaten läßt sich stillen,
|
A Szentföldön (Magyar)Dávid király a sírjából kikelve Üdvöz légy, Felség, országomba térve, Ne voln’ oly bölcs a te uralkodásod , A vérvörös Internacionálé, Légy hát még egyszer szentként üdvözölve, Az Ember kis szomját csak Tettek oltják; Népek Ura: kétértelmű: Isten vagy Vilmos császár... Abiság: az a fiatal lány, akit a megvénült Dávid király mellé fektettek, hogy testével melegítse (l. Királyok I. könyve 1:1-4). Említése nem éppen helyénvaló, mert Dávid király akkor már aligha hárfázgathatott; ennek a pikáns és ma már mulatságosnak ható bibliai részletnek az említése egyszerűen a felséggyalázásnak, a felségek „globális gyalázásának” egyik eleme. Dreyfus: 1898-ban már közismert dolog volt, hogy nem Dreyfus volt az áruló, de azért még mindig nem engedték el ördögszigeti fogságából. A császárt nem hiányolja Peking. Épp ebben az évben, 1898-ban, a kínai császár alkotmányos monarchiává akarta átformálni országát. Ez nem sikerült neki; formálisan megmaradt a trónján, de gyakorlatilag semmi hatalom sem maradt a kezében. Nem biztos, hogy tudni lehetett Európában, hogy mi is történt tulajdonképpen; a császári trón mindenesetre ingadozóban volt, és Windekind szemében alighanem csak ez volt a lényeg. A vers utolsó öt sora: Vilmos császár közismerten gyermeteg pojáca volt; kabaréba illően nevetséges parádés ruháit saját maga tervezte.
|