Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wedekind, Frank: Egy csordás meg egy pásztorlányka (Stallknecht und Viehmagd Magyar nyelven)

Wedekind, Frank portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Stallknecht und Viehmagd (Német)

     
     Carmen bucolicon

Die Bärin wohnt im tiefen Walde,
Im tiefen Wald wohnt auch der Bär,
Und an demselben Aufenthalte,
Da wohnen Bären bald noch mehr.

Und im Olymp, da wohnen Götter,
Darunter Venus und Apoll;
Dort hat man ewig schönes Wetter
Und jeder Gott ist liebevoll.

Auf ödem Felde schafft die Viehmagd,
Tut ob der Arbeit manchen Schrei,
Jedoch Cupido, der sich nie plagt,
Sitzt schelmisch lächelnd nebenbei.

Nun kommt der Stallknecht mit den Kühen
Auch Ochsen ziehen an dem Pflug,
Doch muß er selbst das meiste ziehen,
Dann geht es eben schnell genug.

Da duckt sich Amor listig nieder,
Er legt den Bogen an mit Lust
Und schießt die Viehmagd durch das Mieder
In ihre ahnungslose Brust.

Der Stallknecht kommt herbeigesprungen,
Auf daß er rasch ihr Hilfe bringt;
Doch Amor trifft den guten Jungen,
Daß er mit ihr zu Boden sinkt.

Da liegen Stallknecht nun und Viehmagd
Und schauen sich verwundert an,
Und sie vollbringen, was man nie sagt
Doch was man leicht erraten kann.
   
   
   
(1905)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://de.wikisource.org/wiki/ Stallknecht_und_Viehmagd

Egy csordás meg egy pásztorlányka (Magyar)

      Carmen bucolicon
    
Egy medvenő mély háza erdő,
Hol lakik férje? Ugyanott.
S pontosan ott lakik, ha felnő,
Rövidesen más medve sok,

S az Olymposzon számos isten,
Apollo s Venus is honos;
Az idő szép és enyhe is fenn,
És minden isten aranyos.

A pásztorlány a szikkadt földön
Fontoskodva sürög-forog,
De Cupido serény örökkön,
Magában most is somolyog.

Most csordás jön s vele a csorda,
Vagy egy ökör húz vasekét,
Ámde hogy jobban menjen dolga,
Ő is húz, ökre nem elég.

Ámor, a huncut, odakúszik,
Felvonva íja idege,
S már át is van lőve a pruszlik
S a lányszív, naív kebele.

A csordás ott terem magától,
Hogy épp ő az, ki majd segít;
De legott lenyilazza Amor,
S földre rogynak mindketten itt.

Lány, csordás fekszik, két alak van;
Elképedve bámul a pár,
S teszik, ami kimondhatatlan,
De amit bárki kitalál.
  
   
   
Ehhez nem kell modern költőnek lenni, ugyanezt ugyanígy megírhatta volna bármely ókori költő, latinul vagy görögül...

Carmen bucolicon: bukolikus vers, pásztoridill.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap