Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wedekind, Frank: A béreslegény és a pásztorlányka (Stallknecht und Viehmagd Magyar nyelven)

Wedekind, Frank portréja
Szalki Bernáth Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Stallknecht und Viehmagd (Német)

     
     Carmen bucolicon

Die Bärin wohnt im tiefen Walde,
Im tiefen Wald wohnt auch der Bär,
Und an demselben Aufenthalte,
Da wohnen Bären bald noch mehr.

Und im Olymp, da wohnen Götter,
Darunter Venus und Apoll;
Dort hat man ewig schönes Wetter
Und jeder Gott ist liebevoll.

Auf ödem Felde schafft die Viehmagd,
Tut ob der Arbeit manchen Schrei,
Jedoch Cupido, der sich nie plagt,
Sitzt schelmisch lächelnd nebenbei.

Nun kommt der Stallknecht mit den Kühen
Auch Ochsen ziehen an dem Pflug,
Doch muß er selbst das meiste ziehen,
Dann geht es eben schnell genug.

Da duckt sich Amor listig nieder,
Er legt den Bogen an mit Lust
Und schießt die Viehmagd durch das Mieder
In ihre ahnungslose Brust.

Der Stallknecht kommt herbeigesprungen,
Auf daß er rasch ihr Hilfe bringt;
Doch Amor trifft den guten Jungen,
Daß er mit ihr zu Boden sinkt.

Da liegen Stallknecht nun und Viehmagd
Und schauen sich verwundert an,
Und sie vollbringen, was man nie sagt
Doch was man leicht erraten kann.
   
   
   
(1905)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://de.wikisource.org/wiki/ Stallknecht_und_Viehmagd

A béreslegény és a pásztorlányka (Magyar)

Carmen bucolicon
 
A medve lány erdőben lakik, 
Medve fi is ott éldegél,
Ha e kettő majd találkozik,
Születik sok bocs, s útra  kél.
 
Olimposzon istenek éltek,
Apol s Vénusz is ott lakott,
Örök napfényben sütkéreztek,
S az isten mind aranyos volt.
 
A gyér mezőn a pásztorlányka
Nehéz munkáról énekelt,
Cupido nézte, s a zsiványka,
Mosollyal mellé térdepelt.
 
Jön most egy legény is marhákkal,
Az ökrök húzzák az ekét,
Hogy könnyebben bírjon munkákkal,
Használta saját erejét.

De  Ámor  ravasz, és felállva
Vígan  feszíti fegyverét,
S vesszeje lány ingén átszállva
Találja ő naiv  szívét.
 
A legény gyorsan odaugrik,
Hogy segítsen lánynak legott,
De Ámor nyilától lerogyik,
S földön fekszenek ketten ott.
 
Amint legény s leányka fekszik,
Csodát lát, szívük kalapál,
S majd a mindig titkoltat teszik,
Mit bárki könnyen kitalál.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap