A Halál nem marasztal,
Hisz itt ólálkodik,
Rémisztően vigasztal,
Földi kínt ölve itt.
Nem gyűlölöm én szeretve,
Gyűlölve, de szeretem.
Halhatatlan ha lenne
Fajunk — mily gyötrelem!
Szaporodni akár a féreg,
Örökös taposómalom.
Ily birtokot ád az élet,
S én ezt már nem birom.
A vers lényege nem szimpla, elcsépelt, nemőszinte, divatos, szenvelgő világfájdalma, hanem egy szójáték: Ertrag = haszon, nyereség; ertragen = kibírni, elviselni. A szójáték magyarul is megvalósítható volt; ha nem lett volna megvalósítható, semmi értelme sem lett volna a vers lefordításának. De attól félek, mégis akad(nak) majd valaki(k), aki(k) a mondottaknak fittyet hányva mégis „lefordítja/lefordítják” majd leglényegesebb lényege, az említett szójáték nélkül is, rossz rímekkel és stílustalanul, sőt rossz magyarsággal, teljesen fölöslegesen és teljesen értelmetlenül.