Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Werfel, Franz: Wir nicht

Werfel, Franz portréja

Wir nicht (Német)

Ich lauschte in die Krone des Baums; —

da hieß es im Laub:

Noch — nicht!

Ich legte das Ohr an die Erde; — da klopft's

unter Kraut und Staub:

Noch — nicht!

Ich sah mich im Spiegel; mein Spiegelbild grinste:

Du — nicht!

Das war mein Gericht.

Ich verwarf mein Lied,

Und das lüsterne Herz, das sich nicht beschied.

Ich trat auf die Straße. Sie strömte schon abendlich.

Auf der Stirne der Menschen fand ich das Wort:

Wir nicht.

Doch in allen Blicken las ich geheimnisvoll ein Lob,

Und wußte : Auch ich vom lauten Trug entstellt

Werde nochmals begonnen,

weil neu ein Schoß mich hält,

Wie adl dies Wesen um mich. Da lobte ich den Tod,

Und weinend pries ich allen Samen in der Welt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream/menschheit

Mi nem (Magyar)

A fák koronáját leste fülem.

S a csend üzent:

Ma nem!

A földre nyomtam. A por s gyom alatt

kopogott odalent:

Ma nem!

Néztem tükörbe. Tükörképem vigyorgott:

Te nem!

Ítélte bíróságom.

Eldobtam a dalt,

s mohó szívemet, mely nem szavamra hajt.

Kiléptem az útra. Özönlött estelien.

Valamennyi homlokon ott a szavak:

mi nem.

De szemükből titkosan dicséret lángja szállt,

S tudtam: Én is, csalás kit elcsufít,

újra kezdődöm,

mert új öl fogad be itt,

mint mind e lényt körülem. S dicsértem a halált.

S könnyel dicsértem a világnak magvait.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap