Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wildgans, Anton: Bírósági tárgyalás (Gerichtsverhandlung Magyar nyelven)

Wildgans, Anton portréja

Gerichtsverhandlung (Német)

Aus dem Mist, den er durchsuchen mußte
Nach Abfällen von Kupfer und Zinn
In der Fabrik tagein tagaus,
Trug er drei Kilo Metall nach Haus,
Und nun stellten sie dieses grindig-verrußte
Fetzengerüst vor die Richter hin.

Der Zuhörerraum ist leer.
Niemand schert sich um diesen Fall,
Nur von der letzten der Bänke her
Wagt sich manchmal
Ein Räuspern, das mehr
Ein Schluchzen ist, in den Saal.

Der Angeklagte sagt auf alles „Ja“ –
Der Verteidiger spricht von zwingender Not:
Sein Weib ist ihm durch nach Amerika
Und ließ ihm die Kinder, die schrieen nach Brot.
Da packte ihn die Verzweiflung wie Wut,
Und er griff an fremdes Gut...

Der Angeklagte sitzt und stiert,
Als ging’ ihn das alles nichts mehr an –
In der letzten Bank der alte Mann,
Den auf der Brust die Medaille ziert,
Sperrt die Augen auf, was er kann.

Der Präsident scheint die pure Geduld
Zu sein, doch er denkt: Wohin kämen wir? –
Der Staatsanwalt zeichnet irgendein Tier
In das Löschblatt auf seinem Pult.
Der eine Votant wirft einen Blick
Nach der Uhr – dann zieht sich der Senat zurück.

Nach fünf Minuten ein Glockensignal –
Der Gerichtshof erscheint wieder im Saal.
Stille – Alles steht –
„Urteil im Namen Seiner Majestät - - -“

Der Greis in der letzten Bank vom Saal
Steht habt acht – dann mit einemmal
Wird er blasser, sein Blick verlischt –
Mit dem Handrücken wischt
Er sich was aus den Augen heraus ...
Die Verhandlung ist aus.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.antonwildgans.at/page12.html

Bírósági tárgyalás (Magyar)

A szemétből, mit minden napon
át kellett kutatnia a gyárban,
gyűjtve az ón- és réztörmeléket,
haza vitt három kiló fémet,
s most ott állt e csupa kosz-korom
rongyfogas, bírák elé citáltan.

A tárgyalóterem merő
üresség. Az ügy kit érdekelne?
Csak nagynéha merészkedik elő,
a leghátsó padból eredve,
valami köhécselő
vagy inkább csukló hang a terembe.

Mindenre igent mond a vádlott.
A védő kényszerítő szükséget emleget:
neje megszökött, Amerika felé hajóra szállott,
s nyakán hagyta a kenyérért síró gyermekeket,
elfogta a kétségbeesés és a harag,
s kezéhez idegen jószág ragadt...

A vádlott ül, s bámul tunyán,
mintha nem az ő ügye volna ez itt.
A leghátsó padban a vén pedig,
kinek érem ragyog a mellkasán,
kimereszti szemét, ahogy tőle telik.

Csupa türelem, de megállapítja
magában az elnök: hova jutnánk?
Az ügyész valami furcsa patkányt
rajzol pultján az itatóspapírra.
Az óra felé fordul az egyik úrnak
tekintete; s ítélethozatalra elvonulnak.

Öt perc, s hallani egy harang jelét.
A bíróság újra a terembe lép.
Mindenki áll, hallgatva mélyen:
„Ítélet Őfelsége nevében ... "

Az utolsó padban az agg
vigyázzban áll. Egyszerre csak
elsápad, tekintete elködösül,
kezefejével kitörül
szeme sarkából valamit -
A tárgyalást befejezik.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap