Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wildgans, Anton: Szonett Eadhoz 30. (Sonett an Ead 30. Magyar nyelven)

Wildgans, Anton portréja
Szalki Bernáth Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Sonett an Ead 30. (Német)

Kein Groll darum, weil etwas anders ward,
Als sich verliebte Sehnsucht vorgelogen.
Ein Vöglein war mir in die Hand geflogen,
Entkam und hat dies Lied mir offenbart.

Ward nicht dadurch dies bißchen Gegenwart,
Sonst untergehend in der Zeiten Wogen,
Dem allzuflüchtigen Genuß entzogen
Und liebreich in die Ewigkeit gespart -?

Dort, wo die Straße um den Friedhof biegt,
Seh’ ich was Blondes meinem Acker nahn;
Schon ist es tändelnd da und lacht mich an –

Es weiß ja nicht, was es mit mir getan,
Dies Nymphchen, das sich gern an Faune schmiegt!
Es war nicht Ead, doch ich bin wieder – Pan.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.antonwildgans.at/page13.html

Szonett Eadhoz 30. (Magyar)

Nem bánom én, hogy a sors mást akart,
Mit szerelmi vágyam dédelgete,
Parány madárka szállt le tenyeremre,
Elröppent, s ott hagyta nékem e dalt.

De szűkké jelen nem általa vált,
Leszáll múltba kedélyem hulláma,
Elszabadul képzeletem, várva,
Mit rejt nyájas örökkévalóság -?

Amott, hol temetőhöz fordul az út,
Egy szőke lány földemhez irányt vett,
Ideért, s enyel’gve rám nevetett –

Hogy vélem mit tesz, semmit se sejtett;
Faunhoz nimfa szívesen simúl!
Nem Ead volt, belőlem mégis Pán lett.
                             



FeltöltőSzalki dr. Bernáth Attila
Az idézet forrásaKézirat

minimap