Wolkenstein, Oswald von: Menj, igyekezz, vidám dal… (Frölich so wil ich aber singen Magyar nyelven)

„Frölich so wil ich aber singen Tenor

der edlen frauen süss.“

„Hainz, Hainrich, erst wirt mir wolgelingen,

seid du mir haltst deinen grüss.“

„Ja frau, und wer das nicht eur spot?“

„Simm nain es, Hainrich, sommer got!“

„We heut, wol e, solt ich eur huld erwerben,

dorumb litt ich den tod.“

„Ist dir so we, dannocht soltu nicht sterben

und leiden grosse not.“

„Mich freut euer leib, dorzu die guldin spangen

vor an den ermeln zart.“

„Ich bin ain weib, mit gürtel umbevangen,

von adelicher art.“

„Ir secht recht als ain valken kel.“

„Nu kan ich doch nicht fliegen snel.“

„Vergieng das paw, ich verwäg mich zwaier oxsen,

und wurd mir neur ain smutz.“

„Was spräch dein saw, mein Hainzel Ungeloxsen,

und brächstu disen trutz?“

„Euer falbes har, darzü die weissen hende

mir geben hohen müt.“

„Du laichst mich zwar, das wett ich umb dein zende,

deucht es dich wesen güt.“

„Mit meinen zenden fräss ich wol drei.“

„Sim, wenstu, Hainzel Trittenbrei?“

„Mich näm unnider oder ich sprung in ain wasser

von zorn in ainer gäch.“

„Kämstu herwider dann für mich also nasser,

wie geren ich das säch!“

„Ir edle maid, was bedürft ir mein ze spotten?

ja wurd ich schier so fraiss.“

„Zwar unversait ist dir ain dicker schotten

von meiner rotten gaiss.“

„Sim, topfen hab ich selber gnüg.“

„Danck hab, mein Hainzel Richtdenpflüg.“

„Ich wil es klagen meiner lieben mütter,

das ir mich habt versmächt.“

„Ge, smerb den wagen und drisch den rossen fütter

als ander dein geslächt.“

Menj, igyekezz, vidám dal, fürge mersszel,

Nyerd el hölgyem kegyét!

„Henrikem ez, ki udvarolni egyszer

Végre elémbe lép?”

Hölgyem, velem tán csipkelődik?

„Henzim, attól az Isten őrizz!”

E báj: mi baj! Egy irgalmas szaváért

Öné az életem!

„Ily szörnyü jaj! Reméld, hogy gyors halál ér,

Ha kínod éktelen!”

E test minő lángokra gyújt! S aranyból

Kezén e két kapocs?

„Én úrinő volnék, s a rang parancsol –

Övem is aranyos.”

Olyan, akár sólymon a pányva!

„Aki, ha bírna, messze szállna?”

Két ökrömet s birtokom termését adom

Egy csókjáért oda!

„Kit ily szöveg szíven nem üt, te, vadkanom,

Nincs is tán oly koca.”

Nem is vitás: e szőke haj, e hó kezecskék –

Mind kedvesen fogad!

„Ez ugratás, akármiben fogadni mernék.

Felteszem két fogad!”

Mit két fogam? Ez príma fogsor!

„Annak, Henz, ki kásába kóstol.”

Ha ily nemes hölgyet tucat mást nem kapok,

Magam vízbe ölöm!

„Csuromvizes, bősz Henriket ha láthatok,

Részemről az öröm.”

Úrnőm vidám – Kicsúfol, míg fájón sóhajtok,

A mérgem így megesz.

„Szegény gidám, mit tegyek, ha nem kell a sajtod?

Hiába mért mekegsz?”

Hát elhagyom, ha sajtom papsajt.

„Hatása nincs. Legfeljebb hashajt.”

E gúny s negéd – Melyről anyám is tudni fog –

Illetlen s nem való!

„Inkább gebéd etesd, s bajod annak nyifogd –

Szót ért a ló s a ló!”