Andoniu, Dimitrisz: A rossz kereskedők (Οι κακοί έμποροι Magyar nyelven)

Κύριε, άνθρωποι απλοί
πουλούσαμε υφάσματα,
(κι η ψυχή μας
ήταν το ύφασμα που δεν τ’ αγόρασε κανείς).
Την τιμή δεν κανονίζαμε απ’ την ούγια
η πήχη και τα ρούπια ήταν σωστά
τα ρετάλια δεν τα δώσαμε μισοτιμής ποτέ:
η αμαρτία μας.
Είχαμε μόνο ποιότητας πραμάτεια.
Έφτανε στη ζωή μας μια στενή γωνιά
―πιάνουν στη γη μας λίγο τόπο τα πολύτιμα.
Τώρα, με την ίδια πήχη που μετρήσαμε
μέτρησέ μας· δε μεγαλώσαμε το εμπορικό μας·
Κύριε, σταθήκαμε έμποροι κακοί!

Uram, egyszerű emberek vagyunk,
szövettel kereskedünk
(saját lelkünk volt a szövet,
mely senkinek se kellett),
Nem kalkuláltuk a szegélyt az árba,
szabályszerű volt rőf és arasz,
sose adtunk féláron maradékot,
s lám, ez lett a bűnünk.
Nem volt egyéb, csak minőségi árunk.
Egy szűk sarok szolgálta napi létünk.
A mi földünkön kis helyen elfér az érték.
Most ugyanoly mércével mérj minket, ahogy
mi mértünk: vagyonunk, lásd, nem gyarapítottuk.
Rossz kereskedők voltunk, Uram.