Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Elitisz, Odisszeasz: A nappal születése (Γέννηση της μέρας Magyar nyelven)

Elitisz, Odisszeasz portréja
Képes Géza portréja

Vissza a fordító lapjára

Γέννηση της μέρας (Görög)

Όταν η μέρα τεντωθεί από το κοτσάνι της κι ανοίξει όλα
τα χρώματα πάνω στη γη
Όταν από φωνή σε στόμα σπάσει ο σταλαγμίτης
Όταν ο ήλιος κολυμπήσει σαν ποτάμι σ' έναν κάμπο αθέριστο
Και τρέξει ένα πανί βοσκόπουλο των μελτεμιών μακριά
Πάντα η στολή σου είναι στολή νησιού είναι μύλος που γυρίζει ανάποδα τα χρόνια
Τα χρόνια που έζησες και που τα ξαναβρίσκω να πονούν
στο στήθος μου τη ζωγραφιά τους
Η μια βερικοκιά σκύβει στην άλλη και το χώμα πέφτει από
την αγκαλιά του ξυπνητού νερού
Η σφήκα στο κορμί του φλόμου ανοίγει τα φτερά της
Ύστερα ξαφνικά πετάει και χάνεται βουίζοντας
Κι από σταλαγματιά σε φύλλο κι από φύλλο σε άγαλμα όσο πάει
και πιο πολύ μεταμορφώνεται ο καιρός
Παίρνει τα πράγματα που σε θυμίζουν κι όσο πάει και πιο πολύ
τα συγγενεύει μες στον έρωτά μου
Ο ίδιος πόθος ξαναϋφαίνεται
Ο κορμός όλος φλέγεται του δέντρου του ήλιου της καλής καρδιάς
Έτσι σε βλέπω ακόμη στην αχτίδα της αιώνιας μέρας
Ν' ακούς το χτυποκάρδι της στεριάς
Η γέννηση δεν άλλαξε ούτε μια χαρά σου
Άφηνες μια μεγάλη νύφη αφρού ανεβαίνοντας
Τίναζες το κεφάλι σου σαπουνισμένο από την πρωινή ομορφιά
Η αιθρία πλάταινε τα μάτια σου
Δεν ήταν αίνιγμα που να μη σβήνει πια που να μη γίνεται καπνός
σε στόμα αιόλου
Άλλαζες με τα χέρια σου τις εποχές
Βάζοντας χιόνια και βροχές, λουλούδια, θάλασσες
Κι η μέρα χώριζε από το κορμί σου, ανέβαινε, άνοιγε, μεγάλη
ευχή πάνω στα ηλιοτρόπια

Τι ξέρει τώρα ο τζίτζικας από την ιστορία που άφησες, τι ξέρει ο γρύλος
Η καμπάνα του χωρίου που ανοίγεται στον άνεμο
Η κάμπια, ο κρόκος, ο αχινός, το αλφάκι του νερού
Μυριάδες στόματα φωνάζουνε και σε καλούν
Έλα λοιπόν απ' την αρχή να ζήσουμε τα χρώματα
Ν' ανακαλύψουμε τα δώρα του γυμνού νησιού
Ρόδινοι και γαλάζιοι τρούλοι θ' αναστήσουν το αίσθημα
Γενναίο σαν στήθος το αίσθημα έτοιμο να ξαναπετάξει
Έλα λοιπόν να στρώσουμε το φως
Να κοιμηθούμε το γαλάζιο φως στα πέτρινα σκαλιά του Αυγούστου
Ξέρεις, κάθε ταξίδι ανοίγεται στα περιστέρια
Όλος ο κόσμος ακουμπάει στη θάλασσα και τη στεριά
Θα πιάσουμε το σύννεφο θα βγούμε από τη συμφορά του χρόνου
Από την άλλην όψη της κακοτυχιάς
Θα παίξουμε τον ήλιο μας στα δάχτυλα
Στις εξοχές της ανοιχτής καρδιάς
Θα δούμε να ξαναγεννιέται ο κόσμος.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.paidika.gr

A nappal születése (Magyar)

Mikor a nap a szárán nyújtózkodva, kibontja a föld felett
minden színeit,
mikor a hang cseppköve beletörik a szájba,
mikor learatatlan földön folyóként fürdik a nap
s egy vitorla, tikkasztó szelek bojtárja, fut át a messzeségbe,
mindig a te szépséged színeibe öltözik a sziget, olyan malom, mely visszafelé forgatja az éveket,
az éveket, miket éltél s miket újra meglelek, hogy hasogassák
mellkasomat, mindegyiknek a képét
az egyik barackfa a másikra hajlik és a virrasztó víz öléből kihullik a föld,
a darázs a kutyatej testén kibontja szárnyát,
aztán hirtelen elszáll és zümmögve elvész
és cseppkőből levélre és levélből szoborra, ahogy múlik, úgy változik át az idő,
elviszi a dolgokat, melyek rád emlékeztetnek, és ahogy múlik,
úgy teszi mindet szerelmem rokonává,
ugyanaz a vágy összeszövődik,
a fának, a napnak, a tiszta szívnek teljes törzse lángol.
Így látlak meg az örök nap fénysugarán át,
amint hallgatod a szárazföld szívverését;
a születés nem változtatta meg egyetlen örömödet se.
Iromba tajtékfelhő állt az utadba, elhagytad könnyedén, fölfele szállva,
megráztad fejed, melyen habzott még a reggeli szépség,
a szabad ég tágra nyitotta szemed,
nem volt rejtély, mely kialudt volna - füstté vált mind a görög ember szájában,
ujjaiddal váltogattad az évszakokat,
szabadjára bocsátva havat meg esőt, virágokat, tengereket,
és a nappal a testedből kiszakadt, emelkedett: szárnyas áldás
a napraforgók fölött.

Mit tud a tücsök történetedről, melytől megváltál, mit tud a szöcske?
A falu harangja, ahogy a szélben kibontakozik,
a bögöly, a sáfrány, a tengeri sün, a hínár, ezernyi száj kiáltva hív:
gyere hát, hadd éljük át a színeket, eleitől fogva,
hadd fessük újra a meztelen sziget ajándékait;
piros és kék kupolák támasszák fel az érzést,
a szilaj érzést, mely a mellkasban csapkodva alig várja, hogy felrepüljön ismét.
Gyere hát, terítsük le a fényt,
azt aludjuk, a tiszta azúrt, augusztus kő lépcsőfokain.
Tudod, minden utazás galambokra nyílik,
az egész világ tengerre és szárazföldre támaszkodik.
- Megragadjuk a felhőt, az idő szorító markából kibúvunk,
a sors sötétebb arculatát elfordítjuk magunktól,
ujjainkon táncoltatjuk napunkat
s a kitárt szív keskeny peremén:
meglátjuk, hogy születik újjá a világ!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap