És lőn világosság* és az első óra
hisz az ajkak még agyagban
ízlelték a világ dolgait
A vér zöld volt és a föld gumói aranyosak
A tenger is csodaszép álomként terítette szét
ólmozatlan fátylát az éterbe
a szentjánoskenyérfákra és a délceg pálmákra
Ott egyedül találkoztam a világgal
szánalmasan sírva
Lelkem kutatta a jeladót és hírnököt
Aztán láttam még emlékezem
a három fekete asszonyt.
Karjaikat emelve kelet
bearanyozta hátukat jobbjukon
a lassan oldódó felhő
baljukon különös-forma növények
Maga a sugárzó teljes nap volt tengelyében
velem és engem szólított Aki
valójában voltam már eónokkal elébb
Aki még zöld volt a tűzben Aki az égtől elválaszthatatlan
Éreztem, hogy jön
és a bölcsőm fölé hajol
Az emlékek jelenné váltak
a fák hangján, a hullámokén:
“Parancsolatod,” - szólt - “ez a világ
és ez bensődbe van írva
Olvasd, próbáld
és küzdj”- szólt
“Mindenkit a saját fegyverével” szólt
és kitárta karjait mint
egy fiatal Isten-újonc teszi, fájdalmasan és örömmel.
Elsőként kúszni erővel fel a magasba
és az ingatag bástyáról letépve
A Hét Szekerce**
lehull és a vihar
szívében mint madár
a kezdet illatos bölcsejében
a vér tisztán hazatér
és emberi arcot öltenek a szörnyek
Így értelmes a Felfoghatatlan
És minden széllel rokonok jöttek
fiúk felfújt pofával
és hosszú zöld farokkal mint gorgonok
és a rég ismert vének
szakállas kagylókkal
és a szél kettéosztotta a felhőt Majd újra négyfelé
és a maradékot kifújta északnak
Büszkén állott nagy Kulesz *** széles talpán a vízben
A horizont vonalán ragyogott
láthatón és tömören és áthatolhatatlanul
* Mózes első könyve a Teremtésről. (Károli Gáspár)
** "A Hét Szekerce": A falon Iraklionban (Heracleion), Kréta közelében, ahol Elytis született, volt a hét szekercét jelképező címer, a török uralom szimbóluma. 1912-ben Kréta csatlakozott Görögországhoz, ekkor vették le.
*** Kulesz (Koules): Iraklion legjelentősebb történelmi épülete a kikötőben álló velencei erőd, vagy Kulesz. A négyszögletes épület nagyon jó állapotban maradt meg.