Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Elitisz, Odisszeasz: Μελαγχολία του Αιγαίου

Elitisz, Odisszeasz portréja

Μελαγχολία του Αιγαίου (Görög)

ΝησιάΠοιος ειρμός ψυχής στις αλκυόνες του απογέματος!
Ποια νηνεμία στις φωνές της μακρινής στεριάς!
Ο κούκος μεσ' στων δέντρων το μαντίλι
Κι η μυστική στιγμή του δείπνου των ψαράδων
Κι η θάλασσα που παίζει με τη φυσαρμόνικα
Το μακρινό μαράζι της γυναίκας
Της ωραίας που γύμνωσε τα στήθη της
Όταν η θύμηση μπήκε στις φωλιές
Κι οι πασχαλιές ράντισαν με φωτιά τη δύση!

Με το καΐκι και με τα πανιά της Παναγιάς
Έφυγαν κατευόδιο των ανέμων
Οι εραστές της ξενιτιάς των κρίνων
Αλλά η νύχτα πως εδώ κελάρυσε τον ύπνο
Με γάργαρα μαλλιά στους φέγγερους λαιμούς
ή στις μεγάλες άσπρες παραλίες
Και πως με το χρυσό σπαθί του Ωρίωνα
Σκόρπισε και ξεχύθηκε ψηλά
Η σκόνη από τα όνειρα των κοριτσιών
Που ευωδίασαν βασιλικό και δυόσμο!

Στα τρίστρατα όπου στάθηκαν η αρχαία μάγισσα
Καίοντας με ξερό θυμάρι τους ανέμους
Οι λυγερές σκιές αλαφροπερπατήσανε
Μ' ένα σταμνί γεμάτο αμίλητο νερό στο χέρι
Εύκολα σα να μπαιναν στον παραδεισο
Κι από την προσευχή των γρύλων που άφρισε τους κάμπους
Οι όμορφες ξεπροβάλανε με δέρμα φεγγαριού
Για να χορέψουνε στο μεσονύχτιο αλώνι

Ω σημάδια που περνάτε μεσ' στο βάθος
Του νερού που κρατάει έναν καθρέφτη
Εφτά κρινάκια που λαμποκοπάτε

Όταν ξαναγυρίσει το σπαθί του Ωρίωνα
Θα βρει φτωχό ψωμί κάτω από το λυχνάρι
Αλλά ψυχή στη χόβολη των άστρων
Θα βρει μεγάλα χέρια διακλαδωμένα στο άπειρο
Έρημα φύκια στερνοπαίδια του γιαλού
Χρόνια πετράδια πράσινα

Ω πράσινο πετράδι-ποιος θυελλομάντης είδε
Να σταματάς το φως στη γέννηση της μέρας
Το φως στη γέννηση των δυο ματιών του κόσμου!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://old.eyploia.gr

Égei melankólia (Magyar)

Micsoda lélek-dagály a délután derűjében!
Miféle szélcsönd a távoli szárazföld hangjaiban!
A fák vállkendőjében a kakukk
és a halászok vacsorájának rejtelmes órája
és a tenger, mely szakadatlan harmonikázik
és az asszony távoli epekedése
azé a szépé, ki feltakarta keblét
amikor fészkére szállt az emlék
és az orgonák befröcskölték lila lánggal az alkonyt!

Bárkával és madonnás vitorlákkal
útra keltek, a szelek áldása rajtuk
az idegen liliom-szeretők
De hogy csobogtatja itt az éj az álmot
verdeső fürtökkel a fénylő nyakszirteken
vagy a tágas, fehérlő tengerpartokon
és hogy felbolygatta a lányok
bazsalikom- és ménta-illatú álmait
hogy felkavardította álmaik porát
aranykardjával Orion!

A hármasutakon, ahol a hajdani varázslónők tanyáztak
szárított kakukkfűlánggal perzselve meg a szeleket
tovasuhantak a karcsú árnyak
egy korsó hallgatag vízzel a kezükben
könnyedén, mintha csak az édenbe tartanának
és a mezőn, a tücskök könyörgő énekeire,
melyektől csak úgy szikrázott a táj,
feltünedeztek a szépek, hold-börbe öltözötten,
hogy táncoljanak az éjféli szérűskerteken...

Ó, ti jelek, mik támadtok-enyésztek
a tükröt tartó víz mélységeiben
lámpásoló hét liliomszál

és amikor visszatér a kardos Orion,
nyomorúságos kenyeret talál a mécses alatt,
de lelket a csillagok parazsán,
nagy kezeket, beleágazódva a végtelenbe,
magányos bokrokat, a tenger kitett gyerekeit
évek óta, zöld kavicsokat

ó, zöld kavics, míféle vihar-jós sejtette volna:
megállítod a fényt a nappal születésekor
a fényt, mikor a világ két szeme születőben!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. Á.

minimap