Embirikosz, Andreasz: Téli szőlő (Χειμερινά Σταφύλια Magyar nyelven)

Tης πήραν τα παιγνίδια και τον εραστή της. Έσκυψε λοιπόν το κεφάλι και παρ' ολίγον να πεθάνη. Mα τα δεκατρία ριζικά της σαν τα δεκατέσσερά της χρόνια εσπάθισαν την φευγαλέα συμφορά. Kανείς δεν μίλησε. Kανείς δεν έτρεξε να την προστατεύση κατά των υπερποντίων καρχαριών που την είχαν ήδη ματιάξει όπως ματιάζει η μυίγα ένα διαμάντι μια χώρα μαγεμένη. K' έτσι ξεχάστηκε ανηλεώς αυτή η ιστορία όπως συμβαίνει κάθε φορά που ξεχνιέται από τον δασοφύλακα το αστροπελέκι του στο δάσος. 

Elvették játékait, szeretőjét. Fejét leeresztette hát, hogy már-már belepusztult. De tizenhárom gyökere és tizennégy esztendője szétvágta a múlandó tragédiát: Senki se szólt rá. Senki se rohant felé, hogy oltalmazza tengerentúli cápáktól, melyek már kiszemelték őt, ahogy kiszemel gyémántot légy, vagy egy elvarázsolt hazát. Így süllyed irgalmatlanul feledésbe ez a történet, ahogy szokott mindig, ha ott felejti villámait az erdőn az erdőkerülő.