Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kalvosz, Andreasz: Εἰς Ἐλευθερίαν

Kalvosz, Andreasz portréja

Εἰς Ἐλευθερίαν (Görög)

Δυστυχησμένα πλάσματα
τῆς πλέον δυστυχησμένης
φύσεως, τελειώνομεν
ἕνα θρῆνον καὶ εἰς ἄλλον
πέφτομεν πάλιν.

Ἡμεῖς κατεδικάσθημεν
ἄθλιοι, κοπιασμένοι,
πάντα ῾νὰ κατατρέχωμεν,
ἀλλὰ ποτὲ δὲν φθάνομεν
τὴν εὐτυχίαν.

Ἴσως (ἂν δὲν μὲ τρέφῃ
ματαία ἐλπίς) εὑρίσκεται
μετὰ τὸν θάνατόν μου
γλυκυτέρα ζωὴ
καὶ μὲ προσμένει.

Ὅμως, διατὶ ἐὰν ἔσπειρε
παντοῦ εἰς τὴν οἰκουμένην
τὴν χαρὰν μὲ᾿ τὴν θλῖψιν
τοῦ ἐπουρανίου πατρὸς
τὸ δίκαιον χέρι·

Διατὶ κ᾿ ἐδῶ ὅπου μ᾿ ἔρριψεν
εἰς τὴν ἀέριον σφαῖραν,
μίαν ῾νὰ μὴν εὕρω τρέχουσαν
διὰ μέ, μόνην μίαν βρύσιν
παρηγορίας;

Βρύσιν! - Καὶ τὰ θαυμάσια
τῆς Ἀρετῆς ἀένναα
νερὰ δὲν βλέπω; Χύνονται
ποταμηδὸν τρυγύρω μου,
τὴν γῆν σκεπάζουν.

Ὦ θνητοί, ποτισθῆτε.
Ἔαν τὸ θεῖον πίετε
ρεῦμα, ὁ πόνος μὲ᾿ δάκρυα
τὴν τράπεζαν, τὸ στρῶμα σας
ἂς βρέξῃ τότε.

Ἂς ἔλθῃ τότε, ἂς ἔλθῃ
῾νὰ σᾶς περικυκλώσῃ
μὲ᾿ σκοτεινά, βρονταῖα,
πεπυκνωμένα σύννεφα
ἡ δυστυχία.

Μία δύναμις οὐράνιος
εἰς τὴν ψυχήν σας δίδει
πτερὰ ἐλαφρά, καὶ ὑψώνεται
λαμπρὸν τὸ μέτωπόν σας
ὑπὲρ τὴν νύκτα.

Ἀπὸ τὰ ὀλύμπια δώματα
δροσερὸν καταβαίνει
χαρᾶς, ἐλαίου φύσημα,
καὶ στεγνώνει τὰ δάκρυα·
τὸν ἵδρωτά σας.

Ἐκεῖ ὅπου ἐπατήσατε
ἰδοὺ οἱ καρποὶ φυτρώνουν,
καὶ τ᾿ ἄνθη ἰδοὺ σκορπίζουσι
τὰ κύματα εὐτυχῆ
τῆς μυρωδίας.

Τῆς Φιλίας ἡ Χάριτες,
καὶ τοῦ Ὑμεναίου, συμπλέκουσι
χορῶν πλουσίους στεφάνους·
βωμὸν ἔχουν τὸν θρόνον σας
καὶ τὸν δοξάζουν.

Ἂν εἰς δικαίους ἔλθητε
πολέμους, ἢ ἕνα μνῆμα,
μνῆμα τίμιον εὑρίσκετε,
ἢ τῶν θριάμβων τ᾿ ᾄσματα,
καὶ τὰ κλωνάρια.

Τὰ πολύχρυσα πέπλα,
καὶ τ᾿ ἀρώματα ὁ Πλοῦτος,
γλυκὺ ἡ Σοφία τὸ φίλημα
σᾶς χαρίζει ἐὰν ἦναι
μὲ σᾶς ἡ εἰρήνη.

Ὦ Ἀρετή! πολύτιμος
θεά, σὺ ἠγάπας πάλαι
τὸν Κιθαιρῶνα, σήμερον
τὴν γῆν μὴ παραιτήσῃς,
τὴν πατρικήν μου.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.uoa.gr/~nektar

A Szabadsághoz (Magyar)

Mi, a nálunk is nyomorultabb
természet nyomorult
szüleményei, még alig
végezzük egyik gyászdalunk,
kezdjük az újat.

Szánandók, agyonűzöttek,
arra ítéltettünk mi, hogy
kergessük a boldogságot,
ám a miénk ne lehessen,
bárhogy igyekszünk.

Ha talán (s nem üres remény)
a halál után valahol
egy másik, egy édesebb
lét is létezik, egyszer
eljutok abba.

Jó ám, ha a mindenség
tájékain örömöt s bút
egyformán méreget és oszt
örök Égi Atyánk szent
jobbja, az áldott,

mért van, hogy e lég ölén
lebegő gömbön, hova ő
rendelt ide, még csak egy
forrás sincs, amelyikből
kedvet ihatnék.

Forrás! - És sose láthatom
az Erény mindig bugyogó,
csodás vizeit zuborogni
körülöttem, s nagy folyókként
dőlni a földre.

Ó, emberek, így is az árba!
A szent habból mikor isztok,
asztalotok meg ágyatok
áztassa könny, aminek
kín a szülője.

S jöjjön, jöjjön el akkor
a balszerencse, s lepjen el
benneteket sűrű, sötét
s messzire dörgő fellegek
vad seregével.

Dúlt lelketeknek ott egy
égi erő könnyűcske két
szárnyat ad, és az éjszaka
árnya fölé magasodtok
homlokotokkal.

Olümposz termeiből meg
leleng a kegyelem s öröm
frissitő, jó fuvallata,
s fölszárad arcotokról
könny s veriték-csepp.

Ím, lábaitok nyomán
gyönyörű gyümölcsök érnek,
s virágok szórják szerte
a boldogító illatok
végtelen árját.

A Barátság és a Nász vidám
kháriszai füzéreket
fonnak táncból köribétek,
s dicsérik trónotokat, mint
isteni oltárt.

Ha háborútok igazságos:
halhattok hősi halált, vagy
babérág és diadalmi
ének járhat ki dicső
tetteiteknek.

De a Gazdagság üde jószagát
s aranyos szegélyű fátylait
kapjátok és a Bölcsesség
édes csókjait is, ha
békiben éltek.

Ó, drága istennő, Erény,
Kithairón régi szerelmese,
esdőn kérlek: ma se hagyd el
e vidéket, őseim áldott,
szép honi földjét!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaCs. Gy.

minimap