Kaváfisz, Konsztandínosz: Έτσι

Στην άσεμνην αυτή φωτογραφία που κρυφά
στον δρόμο (ο αστυνόμος να μη δει) πουλήθηκε,
στην πορνικήν αυτή φωτογραφία,
πώς βρέθηκε τέτοιο ένα πρόσωπο
του ονείρου εδώ πώς βρέθηκες εσύ.

Ποιος ξέρει τι ξευτελισμένη, πρόστυχη ζωή θα ζεις
τι απαίσιο θα ’ταν το περιβάλλον
όταν θα στάθηκες να σε φωτογραφήσουν
τι ποταπή ψυχή θα είν’ η δική σου.
Μα μ’ όλα αυτά, και πιότερα, για μένα μένεις
το πρόσωπο του ονείρου, η μορφή
για ελληνική ηδονή πλασμένη και δοσμένη -
έτσι για μένα μένεις και σε λέγ’ η ποίησίς μου.

Erre a szemérmetlen fényképre, melyet az utcán
árultak, nagy titokban (észre ne vegye a rendőr)
erre a pornóképre
hogyan kerülhetett egy ilyen eszményi
arc? hogyan kerülhettél - te?

Ki tudja, micsoda botrányos életet élsz?
Micsoda kilátástalan volt a helyzeted,
mikor hagytad, hogy lefényképezzenek,
micsoda közönséges lélek lehet a tiéd?
Ám mindezek ellenére, sőt éppen ezért,
számomra megmaradsz álomalaknak, a hellén
gyönyörre teremtett-szánt alaknak;
megmaradsz ilyennek, és így szól rólad költészetem.