Kaváfisz, Konsztandínosz: Γκρίζα

Κυττάζοντας ένα οπάλλιο μισό γκρίζο
θυμήθηκα δυο ωραία γκρίζα μάτια
που είδα· θάναι είκοσι χρόνια πρίν…

......................................................................

Για έναν μήνα αγαπηθήκαμε.
Έπειτα έφυγε, θαρρώ στην Σμύρνη,
για να εργασθεί εκεί, και πια δεν ιδωθήκαμε.

Θ’ ασχήμισαν — αν ζει — τα γκρίζα μάτια·
θα χάλασε τ’ ωραίο πρόσωπο.

Μνήμη μου, φύλαξέ τα συ ως ήσαν.
Και, μνήμη, ό,τι μπορείς από τον έρωτά μου αυτόν,
ό,τι μπορείς φέρε με πίσω απόψι.

Egy félszürke opálra néztem,
és eszembe jutott egy szürke szempár,
amit láttam, lehetett húsz éve már.

.........................................

Egy hónapig szerettük egymást.
Utána elment Szmirnába, ha jól tudom,
ott kapott munkát, és többé sohase láttam.

Megtört - ha él még - az a szürke szem,
a szép arc megcsúnyulhatott.

Emlékezet, őrízd meg úgy, ahogy volt,
és emlékezet, mindent, amit tudsz, e szerelemből,
hozz vissza ma este mindent, amit tudsz.