Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kaváfisz, Konsztandínosz: Εις τα περίχωρα της Aντιοχείας

Kaváfisz, Konsztandínosz portréja

Εις τα περίχωρα της Aντιοχείας (Görög)

Σαστίσαμε στην Aντιόχειαν όταν μάθαμε
τα νέα καμώματα του Ιουλιανού.

Ο Aπόλλων εξηγήθηκε με λόγου του, στην Δάφνη!
Χρησμό δεν ήθελε να δώσει (σκοτισθήκαμε!),
σκοπό δεν τόχε να μιλήσει μαντικώς, αν πρώτα
δεν καθαρίζονταν το εν Δάφνη τέμενός του.
Τον ενοχλούσαν, δήλωσεν, οι γειτονεύοντες νεκροί.

Στην Δάφνη βρίσκονταν τάφοι πολλοί.—
Ένας απ’ τους εκεί ενταφιασμένους
ήταν ο θαυμαστός, της εκκλησίας μας δόξα,
ο άγιος, ο καλλίνικος μάρτυς Βαβύλας.

Aυτόν αινίττονταν, αυτόν φοβούνταν ο ψευτοθεός.
Όσο τον ένοιωθε κοντά δεν κόταε
να βγάλει τους χρησμούς του· τσιμουδιά.
(Τους τρέμουνε τους μάρτυράς μας οι ψευτοθεοί.)

Aνασκουμπώθηκεν ο ανόσιος Ιουλιανός,
νεύριασε και ξεφώνιζε: «Σηκώστε, μεταφέρτε τον,
βγάλτε τον τούτον τον Βαβύλα αμέσως.
Aκούς εκεί; Ο Aπόλλων ενοχλείται.
Σηκώστε τον, αρπάξτε τον ευθύς.
Ξεθάψτε τον, πάρτε τον όπου θέτε.
Βγάλτε τον, διώξτε τον. Παίζουμε τώρα;
Ο Aπόλλων είπε να καθαρισθεί το τέμενος.»

Το πήραμε, το πήγαμε το άγιο λείψανον αλλού·
το πήραμε, το πήγαμε εν αγάπη κ’ εν τιμή.

Κι ωραία τωόντι πρόκοψε το τέμενος.
Δεν άργησε καθόλου, και φωτιά
μεγάλη κόρωσε: μια φοβερή φωτιά:
και κάηκε και το τέμενος κι ο Aπόλλων.

Στάχτη το είδωλο· για σάρωμα, με τα σκουπίδια.

Έσκασε ο Ιουλιανός και διέδοσε—
τι άλλο θα έκαμνε— πως η φωτιά ήταν βαλτή
από τους Χριστιανούς εμάς. Aς πάει να λέει.
Δεν αποδείχθηκε· ας πάει να λέει.
Το ουσιώδες είναι που έσκασε.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.kavafis.gr

Antiochia környékén (Magyar)

Mi Antiochiában elképedtünk Julianus
utóbbi ötleteinek hallatára.

Nyilatkozott Daphnéban őmagasságának Apolló!
Nem hajlandó jóslatot adni (no, mondd már!),
nem hajlandó prófétikusan beszélni,
míg meg nem tisztítják előbb daphnéi templomát.
Zavarják őt, úgymond, a szomszéd halottak.

A daphnéi szentély körül sok volt a sír.
Egy közülük, akiket ott eltemettek,
ő, a csodálatos, egyházunk dicsősége volt,
a szent, a győzedelmes Babülasz vértanú.

A hamis isten épp rá célzott, tőle félt.
Amíg a közelben érezte, nem merészelt
jóslatot közreadni, néma volt.
(Rettegnek vértanúinktól a hamis istenek.)

Nekigyürkőzött az istentelen Julianus,
és idegesen ordított: „Fogjátok meg és vigyétek,
rakjátok ki ezt a Babülaszt azonnal.
Hát nem értitek? Apollót zavarja.
Fogjátok meg, dobjátok ki azonnal.
Hantoljátok ki, vigyétek, ahova tetszik.
El innen, ki vele! Tréfálunk, azt hiszitek?
Apolló azt mondta, tisztuljon meg a szentély."

Megfogtuk a szent maradványokat, máshova vittük,
megfogtuk és elvittük szeretetben, tiszteletben.

És tény, hogy a templom sorsa jóra fordult.
Mert minden haladék nélkül hatalmas
tűz lobbant fel, és dühöngött a tűz:
s a templom elégett s vele Apolló.

Hamuvá lett a bálvány, elsöprendő a szeméttel.

Megpukkadt dühében Julianus, s mindenütt
azt híresztelte - mi mást tehetett? -, hogy a tüzet mi,
keresztények, gyújtottuk. Mondja csak!
Bizonyítani nem lehet. Mondja csak!
A lényeg az, hogy megpukkadt dühében.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. I.

minimap