Kaváfisz, Konsztandínosz: Ιερεύς του Σεραπίου

Τον γέροντα καλόν πατέρα μου,
τον αγαπώντα με το ίδιο πάντα·
τον γέροντα καλόν πατέρα μου θρηνώ
που πέθανε προχθές, ολίγο πριν χαράξει.

Ιησού Χριστέ, τα παραγγέλματα
της ιεροτάτης εκκλησίας σου να τηρώ
εις κάθε πράξιν μου, εις κάθε λόγον,
εις κάθε σκέψι είν’ η προσπάθεια μου
η καθημερινή. Κι όσους σε αρνούνται
τους αποστρέφομαι.— Aλλά τώρα θρηνώ·
οδύρομαι, Χριστέ, για τον πατέρα μου
μ’ όλο που ήτανε —φρικτόν ειπείν—
στο επικατάρατον Σεράπιον ιερεύς.

Apámat, a jó öreget, ki mindig
egyforma szeretettel volt irántam,
apámat siratom most, a jó öreget,
ki tegnapelőtt halt meg, kora reggel.

Ó, Jézus Krisztus, százszor szent egyházad
parancsait szem előtt tartani
minden tettemben és minden szavamban
s minden gondolatomban, ez mindennapos
törekvésem. S elfordulok azoktól,
kik Téged megtagadnak. - Most mégis sírok,
mégis megkönnyezem, Krisztus, atyámat,
még akkor is, ha - szörnyű szó! - a százszor
átkozott Szerapión papja volt.

 
Szerapisz görög és egyiptomi isten, a Ptolemaioszok védőistensége. Alexandriai szentélyét, a Szerapiónt i. sz. 390-ben Theodosziosz római császár kolostorrá alakíttatta át.