Kaváfisz, Konsztandínosz: Κάτω απ’ το Σπίτι

Χθες περπατώντας σε μια συνοικία
απόκεντρη, πέρασα κάτω από το σπίτι
που έμπαινα σαν ήμουν νέος πολύ.
Εκεί το σώμα μου είχε λάβει ο Έρως
με την εξαίσια του ισχύν.

                                 Και χθες
σαν πέρασ’ απ’ τον δρόμο τον παληό,
αμέσως ωραΐσθηκαν απ’ την γοητεία του έρωτος
τα μαγαζιά, τα πεζοδρόμια, η πέτρες,
και τοίχοι, και μπαλκόνια, και παράθυρα·
τίποτε άσχημο δεν έμεινεν εκεί.

Και καθώς στέκομουν, κ’ εκύτταζα την πόρτα,
και στέκομουν, κ’ εβράδυνα κάτω απ’ το σπίτι,
η υπόστασίς μου όλη απέδιδε
την φυλαχθείσα ηδονική συγκίνησι.

Tegnap egy távoli negyedben kószáltam,
külvárosban, és elmentem egy ház előtt,
ahova beléptem, amikor nagyon ifjú voltam.
Ott vette birtokába Erosz a testemet
kivételes erejével.

                           És tegnap,
ahogy végigmentem a régi utcán,
egyszerre megszépültek a szerelem bűvöletében
az üzletek, a járdák, a kövek,
falak és erkélyek és ablakok:
nem maradt bennük semmi csúnyaság.

És ahogy ott álltam és néztem a kaput,
és csak álltam, amíg rám nem esteledett a ház előtt,
egyéb se volt a létem, csak visszaszolgáltatása
az eltárolt, gyönyörűséges, érzéki fölindulásnak.