Kaváfisz, Konsztandínosz: Μέρες του 1901

Τούτο εις αυτόν υπήρχε το ξεχωριστό,
που μέσα σ’ όλην του την έκλυσι
και την πολλήν του πείραν έρωτος,
παρ’ όλην την συνειθισμένη του
στάσεως και ηλικίας εναρμόνισιν,
ετύχαιναν στιγμές — πλην βέβαια
σπανιότατες — που την εντύπωσιν
έδιδε σάρκας σχεδόν άθικτης.

Των είκοσι εννιά του χρόνων η εμορφιά,
η τόσο από την ηδονή δοκιμασμένη,
ήταν στιγμές που θύμιζε παράδοξα
έφηβο που —κάπως αδέξια— στην αγάπη
πρώτη φορά το αγνό του σώμα παραδίδει.

Ez tette őt oly különössé,
hogy minden ernyedtsége és kiterjedt
szerelmi tapasztalata dacára,
s bár viselkedése és kora közt
a megszokott összhang uralkodott,
voltak pillanatok - ha ritka
pillanatok is, persze -, mikor szinte azt
hitted volna, érintetlen a teste.

Huszonkilenc évének a gyönyörben
annyit próbált szépsége néha egy
pillanatra különös mód azt a kamaszt
idézte, aki - tele gátlással - először
adja oda tiszta testét a szerelemnek.