Kaváfisz, Konsztandínosz: Ο Ιουλιανός και οι Αντιοχείς

«Το Χι, φασίν, ουδέν ηδίκησε την πόλιν ουδέ το Κάππα. ....... Τυχόντες δ’ ημείς εξηγητών...... εδιδάχθημεν αρχάς ονομάτων είναι τα γράμματα, δηλούν δ’ εθέλειν το μεν Χριστόν, το δε Κωνστάντιον. »
Ιουλιανού, Μισοπώγων

Ήτανε δυνατόν ποτέ ν’ απαρνηθούν
την έμορφή τους διαβίωσι· την ποικιλία
των καθημερινών τους διασκεδάσεων· το λαμπρό τους
θέατρον όπου μια ένωσις εγένονταν της Τέχνης
με τες ερωτικές της σάρκας τάσεις!

Aνήθικοι μέχρι τινός —και πιθανόν μέχρι πολλού—
ήσαν. Aλλ’ είχαν την ικανοποίησι που ο βίος τους
ήταν ο π ε ρ ι λ ά λ η τ ο ς  βίος της Aντιοχείας,
ο ενήδονος, ο απόλυτα καλαίσθητος.

Να τ’ αρνηθούν αυτά, για να προσέξουν κιόλας τί;

Τες περί των ψευδών θεών αερολογίες του,
τες ανιαρές περιαυτολογίες·
την παιδαριώδη του θεατροφοβία·
την άχαρι σεμνοτυφία του· τα γελοία του γένεια.

A βέβαια προτιμούσανε το Χι,
α βέβαια προτιμούσανε το Κάππα· εκατό φορές.

A khi, azt mondják, sohasem ártott a városuknak, sem a kappa... Mi pedig, magyarázókra találván véletlenül, megtudtuk, hogy nevek kezdőbetűi ezek, s az egyik Khrisztoszt, a másik Konsztantinoszt akarja jelenteni.
Julianus: A szakállgyűlölő.

Hát lehetséges lett volna, hogy valaha megtagadják
gyönyörű életmódjukat, mindennapi szórakozásuk
sokféleségét, nagyszerű színházukat,
ahol a Művészettel egyesültek
a test szerelmes gerjedelmei!

Erkölcstelenek voltak bizonyos - és feltehetően magas
fokig. De elégtételükre szolgált, hogy életük
Antiochia sokat emlegetett élete volt,
az élvezetekben gazdag, a feltétlenül jó ízlésű.

Mindezt megtagadni, hogy figyeljenek - de mire?

Az ő halandzsáira, a hazug istenekről,
a viszolyogtató hencegéseire,
a gyerekes színháziszonyára,
az otromba szemérmességére, a nevetséges szakállára?

Hát igen, ezeknek inkább a khi kellett,
hát igen, ezeknek inkább a kappa kellett - százszor inkább!