Kaváfisz, Konsztandínosz: Πριν τους αλλάξει ο Xρόνος

Λυπήθηκαν μεγάλως   στον αποχωρισμό των.
Δεν τόθελαν αυτοί·   ήταν η περιστάσεις.
Βιοτικές ανάγκες   εκάμνανε τον ένα
να φύγει μακρυά —   Νέα Υόρκη ή Καναδά.
Η αγάπη των βεβαίως   δεν ήταν ίδια ως πριν·
είχεν ελαττωθεί   η έλξις βαθμηδόν,
είχεν ελαττωθεί   η έλξις της πολύ.
Όμως να χωρισθούν,   δεν τόθελαν αυτοί.
Ήταν η περιστάσεις.—    Ή μήπως καλλιτέχνις
εφάνηκεν η Τύχη   χωρίζοντάς τους τώρα
πριν σβύσει το αίσθημά των,  πριν τους αλλάξει ο Χρόνος·
ο ένας για τον άλλον   θα είναι ως να μένει πάντα
των είκοσι τεσσάρων   ετών τ’ ωραίο παιδί.

Mélyen letörte őket,   hogy el kell válniuk.
Nem ők maguk akarták;   a körülményeik.
Az élet hozta úgy, hogy   egyiknek menni kellett
messzire, tán New Yorkba,   vagy inkább Kanadába.
Nem mint hogyha szerelmük   az lett volna, mi egykor,
mert hiszen a varázsa   immár nem volt a régi,
mert hiszen a varázsa   korántsem volt a régi.
De a válást azért   nem ők maguk akarták.
A körülményeik. –   Tán a művész-kezű Sors
választotta el őket,   mielőtt még szerelmük
meghalna, s az Idő   művét elvégzi rajtuk.
Így egy a másikának   az marad, aki volt:
örökké a huszonnégy   éves szépséges ifjú.