Kaváfisz, Konsztandínosz: Jeruzsálem előtt (Προ της Ιερουσαλήμ Magyar nyelven)

Έφθασαν τώρα εμπρός στην Ιερουσαλήμ.
Πάθη, πλεονεξία, και φιλοδοξία,
ως κ’ η υπερηφάνεια η ιπποτική των,
ευθύς απ’ τες ψυχές των απεβλήθησαν.

Έφθασαν τώρα εμπρός στην Ιερουσαλήμ.
Στην έκστασι και στην κατάνυξί των
εξέχασαν τες έριδες με τους Γραικούς,
εξέχασαν το μίσος για τους Τούρκους.

Έφθασαν τώρα εμπρός στην Ιερουσαλήμ.
Κ’ οι Σταυροφόροι οι τολμηροί κι ακαταμάχητοι
οι ορμητικοί σε κάθε των πορεία κ’ έφοδο,
είναι δειλοί και νευρικοί και δεν μπορούν
να προχωρήσουν· τρέμουν σαν μικρά παιδιά,
και σαν μικρά παιδιά κλαιν, κλαίνε όλοι,
τα τείχη βλέποντας της Ιερουσαλήμ.

Most értek Jeruzsálem alá.
Szenvedés, kapzsiság és becsvágy,
akárcsak ama lovagi büszkeségük is,
rögtön eltávozott a lelkükből.

Most értek Jeruzsálem alá.
Önkívületükben és áhítatukban
elfelejtették a viszályokat a görögökkel,
elfelejtették gyűlöletüket a törökök iránt.

Most értek Jeruzsálem alá.
És a merész és legyőzhetetlen Keresztesek,
a minden menetelésükben és rohamukban megállíthatatlanok
most gyávák és idegesek, és nem bírnak
továbbmenni: remegnek, mint kisgyermekek,
és mint kisgyermekek, sírnak, sírnak mind,
falait megpillantva Jeruzsálemnek.