Kaváfisz, Konsztandínosz: Ρωτούσε για την ποιότητα

Aπ’ το γραφείον όπου είχε προσληφθεί
σε θέσι ασήμαντη και φθηνοπληρωμένη
(ώς οκτώ λίρες το μηνιάτικό του: με τα τυχερά)
βγήκε σαν τέλεψεν η έρημη δουλειά
που όλο το απόγευμα ήταν σκυμένος:
βγήκεν η ώρα επτά, και περπατούσε αργά
και χάζευε στον δρόμο.— Έμορφος·
κ’ ενδιαφέρων: έτσι που έδειχνε φθασμένος
στην πλήρη του αισθησιακήν απόδοσι.
Τα είκοσι εννιά, τον περασμένο μήνα τα είχε κλείσει.

Εχάζευε στον δρόμο, και στες πτωχικές
παρόδους που οδηγούσαν προς την κατοικία του.

Περνώντας εμπρός σ’ ένα μαγαζί μικρό
όπου πουλιούνταν κάτι πράγματα
ψεύτικα και φθηνά για εργατικούς,
είδ’ εκεί μέσα ένα πρόσωπο, είδε μια μορφή
όπου τον έσπρωξαν και εισήλθε, και ζητούσε
τάχα να δει χρωματιστά μαντήλια.

Pωτούσε για την ποιότητα των μαντηλιών
και τι κοστίζουν με φωνή πνιγμένη,
σχεδόν σβυσμένη απ’ την επιθυμία.
Κι ανάλογα ήλθαν η απαντήσεις,
αφηρημένες, με φωνή χαμηλωμένη,
με υπολανθάνουσα συναίνεσι.

Όλο και κάτι έλεγαν για την πραγμάτεια — αλλά
μόνος σκοπός: τα χέρια των ν’ αγγίζουν
επάνω απ’ τα μαντήλια· να πλησιάζουν
τα πρόσωπα, τα χείλη σαν τυχαίως·
μια στιγμιαία στα μέλη επαφή.

Γρήγορα και κρυφά, για να μη νοιώσει
ο καταστηματάρχης που στο βάθος κάθονταν.

Az írnoki szobából, ahol jelentéktelen
Állásban dolgozott hitvány fizetésért,
(Nyolc font havonta, a különnel együtt)
Kilépett, mikor véget ért a szürke munka,
Ami fölött egész nap görnyedett,
Kilépett hétkor és lassan bolyongott
S bámészkodott az úton. - Finom alakja
Lebilincselő volt, ahogy érzékeinek
Teljes érettségében megmutatkozott.
A múlt hónapban múlt el huszonkilenc éves.

Bámészkodott az úton és a nyomorúságos
Utcákon, ahogy ment a lakása felé.

Azután eljutott egy kicsi bolthoz,
Mindenféle portékát árultak benne,
Talmit és olcsót, munkásoknak valót,
Látott egy arcot, látott egy alakot odabent,
És vonzotta őt és bement és csak annyit mondott,
Hogy szeretné megnézni a tarka zsebkendőket.

Kérdezte a módját a zsebkendők mintájának,
S hogy mibe kerülnek, elfulladt a hangja,
Majdhogynem egészen elszikkadt a vágytól,
És megfelelően jött rá a válasz,
Fél-szórakozottan, a fojtott hangban
Érződött a titkos egyetértés.

Ha szóltak is valamit az árúról - egyetlen
Céljuk az volt, hogy kezük összeérjen
A zsebkendők fölött, hogy összehajoljon
Az arcuk, az ajkuk, mintha véletlen volna,
Egy villámló érintése a tagoknak.

Gyorsan és lopva, hogy jaj ne vegye észre
A boltos, aki a háttérben ült.