Kaváfisz, Konsztandínosz: Τελειωμένα

Μέσα στον φόβο και στες υποψίες,
με ταραγμένο νου και τρομαγμένα μάτια,
λυώνουμε και σχεδιάζουμε το πώς να κάμουμε
για ν’ αποφύγουμε τον βέβαιο
τον κίνδυνο που έτσι φρικτά μας απειλεί.
Κι όμως λανθάνουμε, δεν είν’ αυτός στον δρόμο·
ψεύτικα ήσαν τα μηνύματα
(ή δεν τ’ ακούσαμε, ή δεν τα νοιώσαμε καλά).
Άλλη καταστροφή, που δεν την φανταζόμεθαν,
εξαφνική, ραγδαία πέφτει επάνω μας,
κι ανέτοιμους - πού πια καιρός - μας συνεπαίρνει.

Rettegésbe és gyanakvásba fúlva,
zaklatott aggyal és riadt szemekkel
egyre csak azt latoljuk, mit tegyünk
a holtbiztos veszélyt elkerülendő,
mely oly irtóztatóan fenyeget.
Pedig csalatkoztunk, nem ez kerül utunkba;
tévesek voltak az előjelek
(vagy nem jól hallottuk, vagy nem értettük őket).
Egy más, sohasem sejtett balszerencse
szakad ránk vészesen s váratlanul,
s felkészületlenül - van is arra idő! - már elragad.