Kaváfisz, Konsztandínosz: A szomszéd asztal (Το Διπλανό Tραπέζι Magyar nyelven)

Θάναι μόλις είκοσι δυο ετών.
Κι όμως εγώ είμαι βέβαιος που, σχεδόν τα ίσα
χρόνια προτήτερα, το ίδιο σώμα αυτό το απήλαυσα.

Δεν είναι διόλου έξαψις ερωτισμού.
Και μοναχά προ ολίγου μπήκα στο καζίνο·
δεν είχα ούτε ώρα για να πιώ πολύ.
Το ίδιο σώμα εγώ το απήλαυσα.

Κι αν δεν θυμούμαι, πού — ένα ξέχασμά μου δεν σημαίνει.

A τώρα, να, που κάθησε στο διπλανό τραπέζι
γνωρίζω κάθε κίνησι που κάμνει — κι απ’ τα ρούχα κάτω
γυμνά τ’ αγαπημένα μέλη ξαναβλέπω.

Huszonhét éves, talán annyi sincs még.
De bizonyos vagyok benne, hogy majdnem ugyanennyi
évvel ezelőtt élveztem ezt a testet.

És ez semmiképp sem szerelmi izgalom.
Alighogy beléptem a kaszinóba,
nem sokat ittam - idő se volt rá.
Én már élveztem ezt a testet.

És ha már nem tudom, hol - mit számít egy kis emlékezetkihagyás?

Ó, most, hogy a szomszéd asztalhoz leült,
minden mozdulatát ismerem - és ruhája alatt
meztelen, drága tagjait újra látom.