Kaváfisz, Konsztandínosz: Élete huszonötödik évében (Το 25ον έτος του βίου του Magyar nyelven)

Πηγαίνει στην ταβέρνα τακτικά
που είχανε γνωρισθεί τον περασμένο μήνα.
Pώτησε· μα δεν ήξεραν τίποτε να τον πουν.
Aπό τα λόγια των, κατάλαβε πως είχε γνωρισθεί
μ’ ένα όλως άγνωστο υποκείμενον·
μια απ’ τες πολλές άγνωστες κ’ ύποπτες
νεανικές μορφές που απ’ εκεί περνούσαν.
Πηγαίνει όμως στην ταβέρνα τακτικά, την νύχτα,
και κάθεται και βλέπει προς την είσοδο·
μέχρι κοπώσεως βλέπει προς την είσοδο.
Ίσως να μπει. Aπόψ’ ίσως ναρθεί.

Κοντά τρεις εβδομάδες έτσι κάμνει.
Aρρώστησεν ο νους του από λαγνεία.
Στο στόμα του μείνανε τα φιλιά.
Παθαίνεται απ’ τον διαρκή πόθον η σάρκα του όλη.
Του σώματος εκείνου η αφή είν’ επάνω του.
Θέλει την ένωσι μαζύ του πάλι.

Να μην προδίδεται, το προσπαθεί εννοείται.
Μα κάποτε σχεδόν αδιαφορεί.—
Εξ άλλου, σε τι εκτίθεται το ξέρει,
το πήρε απόφασι. Δεν είν’ απίθανον η ζωή του αυτή
σε σκάνδαλον ολέθριο να τον φέρει.

Rendszeresen eljár a kocsmába,
hol múlt hónapban összeismerkedtek.
Kérdezősködött, de közelebbit nem tudott meg tőlük.
Annyit kivett belőlük, hogy barátja
megismerkedett egy vadidegennel,
egy ismeretlen, gyanús fiatal figurával -
az ilyenek szép számban szoktak odajárni.
De ő azért rendszeresen eljár a kocsmába éjszaka,
és ül csak és néz a bejárat felé,
végkimerülésig néz a bejárat felé.
Lehet, hogy belép. Ma este lehet, hogy eljön.

Majdnem három hétig űzi ezt.
Elméje beteg a gerjedelemtől.
Ajkán rekedtek a csókok.
Egész teste szenved a szűntelen vágytól.
Annak a húsnak érintése rajta.
Sóvárog, vele újra egyesülni.

Igyekszik, persze, hogy el ne árulja magát.
És néha majdhogynem közömbös. -
Tudja egyébként, hogy mit von magára,
felkészült rá. Nem lehetetlen, hogy ez az élete
végzetes botrányba sodorja.