Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Palamasz, Kosztisz: Szomorúság (Μιὰ πίκρα Magyar nyelven)

Palamasz, Kosztisz portréja

Μιὰ πίκρα (Görög)

Τὰ πρῶτα μου χρόνια τ᾿ ἀξέχαστα τἄζησα
κοντὰ στ᾿ ἀκρογιάλι,
στὴ θάλασσα ἐκεῖ τὴ ρηχὴ καὶ τὴν ἥμερη,
στὴ θάλασσα ἐκεῖ τὴν πλατιά, τὴ μεγάλη.

Καὶ κάθε φορὰ ποὺ μπροστά μου ἡ πρωτάνθιστη
ζωούλα προβάλλει,
καὶ βλέπω τὰ ὀνείρατα κι ἀκούω τὰ μιλήματα
τῶν πρώτων μου χρόνων κοντὰ στὸ ἀκρογιάλι,

στενάζεις καρδιά μου τὸ ἴδιο ἀναστέναγμα:
Νὰ ζοῦσα καὶ πάλι
στὴ θάλασσα ἐκεῖ τὴ ρηχὴ καὶ τὴν ἥμερη,
στὴ θάλασσα ἐκεῖ τὴν πλατιά, τὴ μεγάλη.

Μιὰ μένα εἶναι ἡ μοίρα μου, μιὰ μένα εἶν᾿ ἡ χάρη μου,
δὲν γνώρισα κι ἄλλη:
Μιὰ θάλασσα μέσα μου σὰ λίμνη γλυκόστρωτη
καὶ σὰν ὠκιανός ἀνοιχτὴ καὶ μεγάλη.

Καὶ νά! μέσ᾿ στὸν ὕπνο μου τὴν ἔφερε τ᾿ ὄνειρο
κοντά μου καὶ πάλι
τὴ θάλασσα ἐκεῖ τὴ ρηχὴ καὶ τὴν ἥμερη,
τὴ θάλασσα ἐκεῖ τὴν πλατιά, τὴ μεγάλη.

Κι ἐμέ, τρισαλίμονο! μιὰ πίκρα μὲ πίκραινε,
μιὰ πίκρα μεγάλη,
καὶ δὲ μοῦ τὴ γλύκαινες πανώριο ξαγνάντεμα
τῆς πρώτης λαχτάρας μου, καλό μου ἀκρογιάλι!

Ποιὰ τάχα φουρτούνα φουρτούνιαζε μέσα μου
καὶ ποιὰ ἀνεμοζάλη,
ποὺ δὲ μοῦ τὴν κοίμιζες καὶ δὲν τὴν ἀνάπαυες,
πανώριο ξαγνάντεμα κοντὰ στ᾿ ἀκρογιάλι;

Μιὰ πίκρα εἶν᾿ ἀμίλητη, μιὰ πίκρα εἶν᾿ ἀξήγητη,
μιὰ πίκρα μεγάλη,
ἡ πίκρα ποὺ εἶν᾿ ἄσβηστη καὶ μέσ᾿ τὸν παράδεισο
τῶν πρώτων μας χρόνων κοντὰ στὸ ἀκρογιάλι.

 
Καημοὶ τῆς Λιμνοθάλασσας, 1912



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.uoa.gr

Szomorúság (Magyar)

Ott éltem az ifjui drága időket
a parti vidéken,
az enyhe-szelíd, a sekély vizű tenger,
az ár közelében.

S ha fölsuhan olykor a régi kis élet
emléke elébem
s a tűnt csevegés jut eszembe, a tenger,
s pár gyermeki évem: -

szivemben a vágy hevesen sajog újra:
lehetne csak élnem
az enyhe-szelíd, a sekély vizű tenger,
az ár közelében!...

Egy volt örömem, meg a sorsom is ott még,
s azzal be is értem:
én voltam a tenger: tárt végtelen árja,
s tó, halk pihegésben.

És lám, mig aludtam, az álom im újra
elhozta ma nékem:
ott voltam az enyhe, sekély vizű tenger,
az ár közelében.

De jaj, szomorú szivem egyre a bánat
fátylazta sötéten;
s nem csillapitottad, ó, part, ahol ifju
reményeim éltem.

Miféle vihar dühe dúlta föl így, mi
kavarta a mélyben,
hogy nem tudod elszelidíteni még te,
szép tengeri kép sem?

Mert néma maradt, s oka sincs, szava sincs;
egy bánat, az él benn.
Bánat, mit a tengeri tájon is ismer
a gyermeki éden.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Gy.

minimap