Papandoníu, Zaharíasz: A papagáj (Ὁ παπαγάλος Magyar nyelven)

Σὰν ἔμαθε τὴ λέξη καλησπέρα
ὁ παπαγάλος, εἶπε ξαφνικά:
«Εἶμαι σοφός, γνωρίζω ἑλληνικὰ
τὶ κάθομαι ἐδῶ πέρα!»

Τὴν πράσινη ζακέτα του φορεῖ
καὶ στὸ συνέδριο τῶν πουλιῶν πηγαίνει,
γιὰ νὰ τοὺς πεῖ μιὰ γνώμη φωτισμένη.
Παίρνει μιὰ στάση λίγο σοβαρή,
ξεροβήχει, κοιτάζει λίγο πέρα
καὶ τοὺς λέει: καλησπέρα!

Ὁ λόγος του θαυμάστηκε πολύ.
Τὶ διαβασμένος, λένε, ὁ παπαγάλος!
Θἆναι σοφὸς αὐτὸς πολὺ μεγάλος,
ἀφοῦ μπορεῖ κι ἀνθρώπινα μιλεῖ!

Ἀπ᾿ τὶς Ἰνδίες φερμένος, ποιὸς τὸ ξέρει
πόσα βιβλία μαζί του νἄχει φέρει,
μὲ τὶ σοφοὺς ἐμίλησε, καὶ πόσα
νὰ ξέρει στῶν γραμματικῶν τὴ γλώσσα!

«Κυρ-παπαγάλε, θἄχουμε τὴν τύχη
ν᾿ ἀκούσουμε τὶ λὲς καὶ πάρα πέρα;»
Ὁ παπαγάλος βήχει, ξεροβήχει,
μὰ τὶ νὰ πεῖ; Ξανάπε: καλησπέρα!

Hogy megtanulta e szót, "Jónapot",
a papagáj egyszer csak így szólt:
- A lustálkodásból most már elég volt.
Majd meglátjátok: kész ember vagyok.

Tüstént felölti ünneplő ruháját.
A madárülésszakra elsiet
elsütni egy pár okos ötletet.
Komoly képet vág: meg kell, hogy csodálják.
Köhint, körülnéz, hallgat egy nagyot,
s megszólal: "Jónapot".

Csettintenek vájtfülű tudós baglyok:
Ez a papagáj milyen olvasott!
Sok híres iskolát kijárhatott,
hisz amit mondott, embernyelven hangzott!

Azt pletykálják, Indiából hívták meg.
Hírlik, hozott is néhány láda könyvet.
Bölcs emberek társaságába jár,
ezért pereg a nyelve szaporán.

- Papagáj úr, kegyeskedjék folytatni
e korszakalkotó szónoklatot!
A papagáj köhint csak, hallgat, végre
kinyögi újra s újra: "Jónapot".