Szarandarisz, Jorgosz: Εμβατήριον

Ἔλεος στὰ περιστέρια καὶ στὴν ψυχή μας!
Τὸ ἐπίσημο ἔργο μὴν ταράξει ἡ φωνή
Τῆς θάλασσας, ἡ χαρὰ τοῦ ἔρωτα·
Θὰ σβήσουμε ἀπὸ τὴ μνήμη τὸ θάνατο
Ἀπ' τὶς εἰκόνες τὴν ἀνυπαρξία,
Ἐλεύθεροι καὶ καθαροί, μεταρσιωμένοι
Σὰν νὰ μὴν εἴχαμε πονέσει,
Θὰ πατήσουμε πάνω στὰ δάκρυα
Καὶ στὴ χυμένη ματαιοδοξία

Ἀκολουθώντας τὴν ἱερή μας ὁρμὴ
Ὅπως σκιρτάει...

Irgalom a galamboknak és a lelkünknek!
Az igazi alkotást nem zavarja
sem a szerelem öröme, sem a tenger kiáltozása.
Száműzzük a halált az emlékezetből,
a képek közül a nemlétét töröljük,
szabadon, tisztán, emelkedetten,
mintha sohasem fájtunk volna,
rátaposunk a könnyekre,
az áradó hiábavalóságra,

átadva magunkat szentséges lendületünk
szívritmusának...