Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szeferisz, Jorgosz: Fenyőrigó III - A „Fenyőrigó" hajótörése (Κίχλη Γ´ - Τὸ ναυάγιο τῆς «Κίχλης» Magyar nyelven)

Szeferisz, Jorgosz portréja

Κίχλη Γ´ - Τὸ ναυάγιο τῆς «Κίχλης» (Görög)

«Τὸ ξύλο αὐτὸ ποὺ δρόσιζε τὸ μέτωπό μου
τὶς ὦρες ποὺ τὸ μεσημέρι πύρωνε τὶς φλέβες
σὲ ξένα χέρια θέλει ἀνθίσει. Πάρ᾿ το, σοῦ τὸ χαρίζω-
δές, εἶναι ξύλο λεμονιᾶς...»

Ἄκουσα τὴ φωνὴ
καθὼς ἐκοίταζα στὴ θάλασσα νὰ ξεχωρίσω
ἕνα καράβι ποὺ τὸ βούλιαξαν ἐδῶ καὶ χρόνια-
τὄ᾿λεγαν «Κίχλη» ἕνα μικρὸ ναυάγιο- τὰ κατάρτια,
σπασμένα, κυματίζανε λοξὰ στὸ βάθος, σὰν πλοκάμια
ἢ μνήμη ὀνείρων, δείχνοντας τὸ σκαρί του
στόμα θαμπὸ κάποιου μεγάλου κήτους νεκροῦ
σβησμένο στὸ νερό. Μεγάλη ἀπλώνουνταν γαλήνη.

Κι ἄλλες φωνὲς σιγὰ-σιγὰ μὲ τὴ σειρά τους
ἀκολούθησαν- ψίθυροι φτενοὶ καὶ διψασμένοι
ποὺ βγαίναν ἀπὸ τοῦ ἥλιου τ᾿ ἄλλο μέρος, τὸ σκοτεινό-
θἄ ῾λεγες γύρευαν νὰ πιοῦν αἷμα μία στάλα-
ἤτανε γνώριμες μὰ δὲν μποροῦσα νὰ τὶς ξεχωρίσω.

Κι ἦρθε ἡ φωνὴ τοῦ γέρου, αὐτὴ τὴν ἔνιωσα
πέφτοντας στὴν καρδιὰ τῆς μέρας
ἥσυχη, σὰν ἀκίνητη:

«Κι ἂ μὲ δικάσετε νὰ πιῶ τὸ φαρμάκι, εὐχαριστῶ-
τὸ δίκιο σας θἆ ῾ναι τὸ δίκιο μου ποῦ νὰ πηγαίνω
γυρίζοντας σὲ ξένους τόπους, ἕνα στρογγυλὸ λιθάρι.
Τὸ θάνατο τὸν προτιμῶ-
ποιὸς πάει γιὰ τὸ καλύτερο ὁ θεὸς τὸ ξέρει».

Χῶρες τοῦ ἥλιου καὶ δὲν μπορεῖτε ν᾿ ἀντικρίσετε τὸν ἥλιο.
Χῶρες τοῦ ἀνθρώπου καὶ δὲν μπορεῖτε ν᾿ ἀντικρίσετε τὸν
ἄνθρωπο.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.uoa.gr

Fenyőrigó III - A „Fenyőrigó" hajótörése (Magyar)

„Ez a fa, mely megenyhítette homlokom
azon órákban, mikor a dél pörkölte ereinket
idegen kezekben akar kivirágozni. Tessék, neked
adom: nézd, citromág ..."

Hallottam a hangot,
miközben néztem a tengert - próbáltam kivenni
egy hajót, mit évekkel ezelőtt süllyesztettek el;
„Fenyőrigó". Jelentéktelen hajótörés; az árbocrudak
a kötelek, megdőlten imbolyogtak, lebegtek a mélyben,
mint polipcsáp vagy álmok emlékei, feltárult a hajótest
valami vízbe döglött óriás cet homályos szájürege.
Nagy-nagy nyugalom terült szét.

És más hangok sorjáztak lassanként
halk s szomjas suttogások,
mik a nap túlsó oldaláról érkeztek, ama sötétről –
vélhetted volna, egy csepp vért akarnak inni,
ismerősek voltak, de sehogy se tudtam tisztán kivenni őket.

És az öreg hangja következett, éreztem,
mint hullik a nappal szívébe
nyugodtan, szinte moccanatlan:

„És ha arra ítéltek, mérget igyak, köszönöm:
ítéletetek - ítéletem lesz; hova is mennék
forogva-töretve idegen földeken, kerek kő?
Inkább a halál.
Melyikünk jut jobb végre - Isten a megmondhatója."

Nap országai, és nem bírtok szembenézni a nappal.
Ember országai, és nem bírtok szembenézni az emberrel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. Á.

minimap