Szeferisz, Jorgosz: Μυθιστόρημα ΙΒ´ - Μποτίλια στὸ πέλαγο

Τρεῖς βράχοι λίγα καμένα πεῦκα κι ἕνα ρημοκλήσι
καὶ παραπάνω
τὸ ἴδιο τοπίο ἀντιγραμμένο ξαναρχίζει
τρεῖς βράχοι σὲ σχῆμα πύλης, σκουριασμένοι
λίγα καμένα πεῦκα, μαῦρα καὶ κίτρινα
κι ἕνα τετράγωνο σπιτάκι θαμμένο στὸν ἀσβέστη
καὶ παραπάνω ἀκόμη πολλὲς φορὲς
τὸ ἴδιο τοπίο ξαναρχίζει κλιμακωτὰ
ὡς τὸν ὁρίζοντα ὡς τὸν οὐρανὸ ποὺ βασιλεύει.

Ἐδῶ ἀράξαμε τὸ καράβι νὰ ματίσουμε τὰ σπασμένα κουπιά,
νὰ πιοῦμε νερὸ καὶ νὰ κοιμηθοῦμε.
Ἡ θάλασσα ποὺ μᾶς πίκρανε εἶναι βαθιὰ κι ἀνεξερεύνητη
καὶ ξεδιπλώνει μίαν ἀπέραντη γαλήνη.
Ἐδῶ μέσα στὰ βότσαλα βρήκαμε ἕνα νόμισμα
καὶ τὸ παίξαμε στὰ ζάρια.
Τὸ κέρδισε ὁ μικρότερος καὶ χάθηκε.

Ξαναμπαρκάραμε μὲ τὰ σπασμένα μας κουπιά.

Három szikla, néhány kiaszott fenyő s egy magános házikó
És kissé feljebb
kezdődik ugyanaz a táj újra leírva:
három szikla kapuszárny alakú, rozsdás,
néhány kiaszott fenyő fekete és sárga,
négyszögletü ház beleveszve a mészbe:
és még feljebb, többször is ujra
kezdődik ugyanaz a táj, lépcsőzetesen
a horizontig, az esti fényben uszó egekig:

Itt kötöttük ki hajónkat, hogy kijavítsuk a tört evezőket,
hogy szomjunkat csillapitsuk és hogy aludjunk.
A tenger összetört bennünket: mély és kimerithetetlen
és szétteriti határtalan derűjét.
Itt a parti kavicsok közt találtunk egy ezüstpénzt
s rögtön kockára vetettük,
a hajóinas nyerte el és meglépett vele.

Tört evezőnket a tengerbe meritettük.