Delfinek, zászlók és szabályok.
A tenger hirtelen oly keserű lelkednek,
színes és csillogó csónakokat emelget -
hajlít, körül mályvaszín habja, fehér hullámai,
hirtelen olyan keserű a lélek
bár színekkel teli a nap.
Fehéren vakító vitorlák és nedves evezők,
a megszelidült hullám ritmikus dobverése.
Szép lenne a szemeidet látni a fényben,
a karjaidat, amint felém nyújtóznak,
eleven ajkaidat, mint egykoron.
Egy csoda keretében együtt mindennel
amit a hamuban, esőben és szélben kerestél
még azokban az órákban is, amikor
kicsorbultak a fények és szürkületbe
szédültek a városok. Amikor a járdán
szívébe látni engedett a názáreti.
Mit kerestél? Miért nem jössz többé? Mit kerestél?