Szeferisz, Jorgosz: Μυθιστόρημα ΙΗ´

Λυποῦμαι γιατὶ ἄφησα νὰ περάσει ἕνα πλατὺ ποτάμι
μέσα ἀπὸ τὰ δάχτυλά μου
χωρὶς νὰ πιῶ οὔτε μία στάλα.
Τώρα βυθίζομαι στὴν πέτρα.
Ἕνα μικρὸ πεῦκο στὸ κόκκινο χῶμα,
δὲν ἔχω ἄλλη συντροφιά.
Ὅ, τι ἀγάπησα χάθηκε μαζὶ μὲ τὰ σπίτια
ποὺ ἦταν καινούργια τὸ περασμένο καλοκαίρι
καὶ γκρέμισαν μὲ τὸν ἀγέρα τοῦ φθινοπώρου.

Sajnálom a széles folyót melyet átcsurgatok
anélkül hogy egy cseppet is innám.
Most elmerülök én a kőbe.
Egy kis fenyő a vörös színű földben,
nincs más társam.
Amit szerettem a házakkal együtt mind odavesztek
melyek a múlt nyáron még teljesen új színben ragyogtak
és azután az őszi szélben sorra ledőltek.