Hajnali öröm
zátonyai és áramlatai; idehallom, amint köszöntenek s néven szólítanak
Látom önmagamamat: felkel és jár
együtt a fákkal, a sirályokkal, melyek rijjogva csaponganak, halásznak
Az atyai ház roskatag s recsegve hajlik meg, mint egy öregember
évekkel terhelten, megrakva nemzedékekkel s halottaival - üldögélnek s szívják csibukjukat
és halkan beszélgetnek az életről, mely múlik, egyre múlik, és végeérhetetlen
Együtt születtünk, együtt nevelődtünk
Egyazon Hal és Szűz csillagkép alatt
Egyetlen rajzot, egyetlen freskót formálva a tűz nagy ketrecében
hosszú ruhában, nyugodt arccal járókelőket és lovasokat
kik sereglenek, vonulnak
Egy hajót, ágaskodó árboccal, a hajnal szemébe csapódó vitorlákkal
És asszonyokat, lányokat, hattyú-csípővel
mint amikor hullámokat sodor tajtékosan, hömpölyget
szikláknak a szél
Fellobbantva a szépség szenvedélyét a nagy tűzhelyeken
***
Számtalan arcom
Fiúk és lányok lányok és fiúk, kiket nem ismerek - látom
amint jöttök lefelé a házak lépcsőjén; házak közelednek
a távolban, füstölögnek óriás hajók, melyeket a nap fűt
Mint a szigetek madarai, alászállnak az idő áramlatain
hozzák a lelkeket, miket elveszítettünk
a hangokat, melyeket egyre várunk
***
A távolban
ott, ahol a porfelhő elül,
lópata csattog
Szélben kibomló fehér kendő csapdos az éjben
a végső tüzek felé