Uranisz, Kosztasz: Átutazók (Περαστικές Magyar nyelven)

Γυναῖκες ποὺ σᾶς εἶδα σ᾿ ἕνα τραῖνο
τὴ στιγμὴ ποὺ κινοῦσε γι᾿ ἄλλα μέρη·
γυναῖκες ποὺ σᾶς εἶδα σ᾿ ἄλλου χέρι
μὲ γέλιο νὰ περνᾶτε εὐτυχισμένο·

γυναῖκες, σὲ μπαλκόνια νὰ κοιτᾶτε
στὸ κενὸ μ᾿ ἕνα βλέμμα ξεχασμένο,
ἢ ἀπὸ ἕνα πλοῖο σαλπαρισμένο
μ᾿ ἕνα μαντήλι ἀργὰ νὰ χαιρετᾶτε:

νὰ ξέρατε μὲ πόση νοσταλγία,
στὰ δειλινὰ τὰ βροχερὰ καὶ κρύα,
σᾶς ξαναφέρνω στὴν ἀναμνησή μου,

γυναῖκες, ποὺ περάσατε μίαν ὥρα
ἀπ᾿ τη ζωή μου μέσα -καὶ ποὺ τώρα
κρατᾶτε μου στὰ ξένα τὴν ψυχή μου!

Ti asszonyok, kiket a vonaton
láttalak, idegenbe indulóban;
ti, más karján és újra szabadon,
és mosolyogva, boldogan, valóban;

asszonyok, kik szinte a semmin át
pillantotok, bűvölten önfeledtek,
vagy hajón, mely felvonja horgonyát,
kis réveteg kendővel integettek -

ha tudnátok, mennyi nosztalgiám
vagytok, míg hűs-esős a délután,
és megidézlek emlékezetembe!

ó, ti, életemnek átutazói,
tovatűnők, nem tudtatok megóvni:
elvittétek a lelkem, idegenbe.