Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Varnalisz, Kosztasz: Andréasz balladája (Η μπαλάντα του Αντρίκου Magyar nyelven)

Varnalisz, Kosztasz portréja
Szabó Kálmán portréja

Vissza a fordító lapjára

Η μπαλάντα του Αντρίκου (Görög)

Είχε την τέντα ξομπλιαστή
η βάρκα του καμπούρη Αντρέα.
Γειρμένος πλάι στην κουπαστή
ονείρατα έβλεπεν ωραία.

Η Κατερίνα κι η Ζωή,
τ’ Αντιγονάκ’, η Ζηνοβία
(ω! τι χαρούμενη ζωή!
χτυπάς, φτωχή καρδιά, με βία!)

τα μεσημέρια τα ζεστά
τη βάρκα παίρνανε τ’ Αντρέα
για να τις πάει αργά, ανοιχτά
όλες μαζί, τρελή παρέα.

Άξαφνα πέφταν στο νερό
η καθεμιά γδυτή γοργόνα
κι όλο γινόταν πιο μικρό
τ’ Αντρέα το μάτι, ίσα βελόνα.

Είναι μεγάλος ο Θεός!
τ’ αχείλι το πικρό του λέει.
Πόσο μεγάλος κι αγαθός
και πλούσια τα χρυσά του ελέη!

Μα ’ρθε χειμώνας ο κακός
και σκόρπισε η τρελή παρέα…
Κι εσένα βήχας μυστικός
σ’ έριξε χάμου, μπαρμπ’-Αντρέα.

Κι αν φτύνεις αίμα στο γιαλό,
περνάει μπροστά σου η Ζηνοβία
(ένα τραγούδι σιγαλό
στον καφενέ παίζ’ η ρομβία):

— Πώς τα περνάς, σ’ αναρωτά,
τα τόσα βάσανα της ζήσης;
Πάρε τα λίγ’ αυτά λεφτά
να γιάνεις και να ξαναζήσεις…

Κι η βάρκα, μάνα γελαστή,
από τη μια στην άλλη μπάντα
σ’ αργοκουνάει στην κουμπαστή
— Καλό ταξίδι σου για πάντα!

Πόσο μεγάλος ο Θεός
Πατήρ και Πνεύμα και Υιός!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.greek-language.gr

Andréasz balladája (Magyar)

A púpos Andréasz bárkája
árbocán megfeszült a vászon,
s míg oldalt dőlt, csodák csodája,
jutott eszébe édes álom.

És Katerína, és Zoí,
Antigonáki és Zinovía.
(Ó, élet drága ajándékai!
Csak verj, szív, verj, míg billentyűd bírja!

tikkasztó verőfényes nyáron
megszállták Andréasz bárkáját.
Messze, a nyílt vizekre szálljon
- bolond népség -, csak ezt kívánták.

Egyszerre ugrott be a mélybe
minden egyes pucér neráida,
s összeszűkült, amint csak nézte,
Andréasz bátyó pupillája.

"Boldog, akit az Úr megáldott!"
- keserű szája ezt rebegte -
"Milyen hatalmas és jóságos!
S határtalan az ő kegyelme."

Eljött a tél, zimankós, álnok,
s szétszóródott a bolond népség.
Köhögtél, folyton hideg rázott:
vén Andréasz elvesztél végképp.

S míg vért köpsz tenger sós vizébe,
ott áll előtted Zinovía
(kocsmából verkli bús zenéje
hallik, a fáradt bárkást hívja):

"Miképp tengődsz, szegény - ezt kérdi -,
ennyi kínban, mit ád az élet?
Vedd ezt a pár garast, megéri,
hogy meggyógyulj és újjáéledj."

S a bárka (két szemed lezárva)
két part között némán körözve
visz már, s ringat, mint jó anyácska.
- jó utat, testvér, mindörökre!

Boldog, akit az Úr megvédett,
az Atya, Fiú, és Szentlélek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. K.

minimap