Varnalisz, Kosztasz: Krisztus anyja (Ἡ Μάνα τοῦ Χριστοῦ Magyar nyelven)
|
Ἡ Μάνα τοῦ Χριστοῦ (Görög)Πῶς οἱ δρόμοι εὐωδᾶνε μὲ βάγια στρωμένοι, Τὴ χαρά σου, Λαοθάλασσα, κῦμα τὸ κῦμα, Ἄ! πὼς εἶχα σὰ μάνα κι᾿ ἐγὼ λαχταρήσει Ἕνα κόκκινο σπίτι σ᾿ αὐλὴ μὲ πηγάδι… Κι᾿ ἅμ᾿ ἀνοίγῃς τὴν πόρτα μὲ πριόνια στὸ χέρι, Κ᾿ ἀφοῦ λίγο σταθῇς καὶ τὸ σπίτι γεμίσῃ Κι᾿ ὁ κατόχρονος θάνατος θἄφτανε μέλι Κατεβάζω στὰ μάτια τὴ μάβρην ὀμπόλια, Φεύγεις πάνου στὴν ἄνοιξη, γιέ μου, καλέ μου, Καθὼς κλαίει, σὰν τῆς παίρνουν τὸ τέκνο, ἡ δαμάλα, Πῶς ἀδύναμη στάθηκε, τόσο ἡ καρδιά σου Κεῖ στὸ πλάγι δαγκάναν οἱ ὀχτροί σου τὰ χείλη... Μὰ γιατί νὰ σταθῇς νὰ σὲ πιάσουν! Κι᾿ ἀκόμα
|
Krisztus anyja (Magyar)Napfény-rótta kövön pálmafák üde ága. Hullámzó néptenger, más akarat keverte Mennyire kívántam, hogy olyan légy (ki érti Várna, mint jó urát, egy pirostéglás kunyhó, Fehér volna arcod, s szakállad fehér volna, Állnál csak, és a ház árnyékoddal betelne, Százéves szemedet édes álomra zárva Lejjebb húzom kendőm, hogy szemem eltakarja. Életed tavaszán hagysz el, méhem gyümölcse, Így bődül a tehén, ha borját űzik messze, Miért is volt gondod fényes bevonulásra, Ott állt ellenséged, dühödt átkot mormolva... Miért hagytad magad elfogni? Miért szóltál,
|