Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vrettakosz, Nikiforosz: Γράμμα στον άνθρωπο της πατρίδας μου (λεπτομέρεια)

Vrettakosz, Nikiforosz portréja

Γράμμα στον άνθρωπο της πατρίδας μου (λεπτομέρεια) (Görög)

Απαντώ στη σιωπή σου μ' ένα φως ήρεμο· όσο και να 'ναι
σαν τον Ατλαντικό οι στιγμές μου ταραγμένες
όσο κι αν η καρδιά στα βάθη μου χορεύει όπως μια φλόγα
φωτιάς, το αίμα μου καίγεται σαν ένα μακρύ δάσος
σε μιαν απέραντη πλαγιά - όσο κι αν ένας όμορφος
ήλιος βασίλεψε, σου γράφω. Αν όχι τίποτε άλλο,
σ' ένα μικρό φύλλο χαρτιού σού γράφω και σου στέλνω
το παιδικό μου αλάβωτο χαμόγελο σαν ένα
φεγγάρι μέσα σε μια στέρνα.

Έχεις το έλεος. Πάνω σου το βλέμμα του Θεού.
Έχεις την εύνοια των πρωινών του. Μη με μαρτυρήσεις!
Και προπαντός να μην του ειπείς πως μ' εγκατέλειψεν η ελπίδα.
Καθώς κοιτάς τον Ταΰγετο σημείωσε τα φαράγγια
που πέρασα, και τις κορφές που πάτησα, και τα άστρα
που είδα. Πες τους από μένα, πες τους απ' τα δάκρυά μου
ότι επιμένω ακόμα πως ο κόσμος
είναι όμορφος!

Κι αν σκίστηκε
το χώμα μου στα δύο, κι αν χάσκει η ύπαρξή μου
σαν ένας τοίχος ανοιγμένος κάτω απ' την κοιλιά
μιας φορτωμένης καταιγίδας,
πες τους πως σου στέλνω
το παιδικό μου αλάβωτο χαμόγελο σαν ένα
φεγγάρι μέσα σε μια στέρνα.

……

Κατά μήκος του ποταμιού
που κατεβαίνει στην κοιλάδα,
δίπλα στις λεύκες που σου νανουρίζουν
τη λύπη, γράψε στο νερό
τ' όνομά μου: Ελπίδα.
τ' όνομά μου: Αγάπη.
τ' όνομά μου: Σιωπή.

Τάραξε πάλι το νερό.
Σβήσε τα ίχνη μου πάλι.
Πες τους πως είμαι ένας ελεύθερος άνεμος που γυρνά
μέσα στο μέλλον. Πως σε κάθε δέντρο έχω δεμένο
κι από ένα χρυσοσέλωτο άλογο. Πες τους πως
εγώ κι ο ήλιος είμαστε πάντοτε σε πορεία.
Πως όταν κάθε Κυριακή ντύνομαι τις ελπίδες μου
γιομίζει καθώς περπατώ ο κόσμος.
Εσύ, έτσι πες τους.
Πως δε σου 'γραψα τίποτα. Πως σου 'στειλα μονάχα
το παιδικό μου αλάβωτο χαμόγελο σαν ένα
φεγγάρι μέσα σε μια στέρνα.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://thepoetsiloved.blogspot.hu

Levél hazám emberéhez (Magyar)

A hallgatásodra szelíd fénnyel válaszolok: bármennyire is
olyanok hullámzó pillantásaim, mint a Csendes-óceán,
bárhogyan is táncol a mellemben szívem akár a tűzláng.
A vérem ég, mint hosszú-hosszú erdő
valami végtelen hegyoldalon. S ha lement is a szép
nap, és ha százszor is lement, írok neked. S ha nem mást,
hát egy kicsiny papírlapon megírom és elküldöm néked a
gyermekkori mosolyomat sértetlenül, mint holdsugarat,
mely visszadereng a medence vizéből.

Te kegyelemben részesülsz. Rajtad az isten tekintete.
S a hajnalok jók hozzád. El ne árulj!
És főképp el ne mondd neki, hogy fogyóban a reményem.
Ha a Tajgetoszt nézed, jegyezd meg szakadékait, miken
átkeltem, s a csúcsokat, miket megjártam. És a csillagokat is,
miket szemléltem. És beszélj nekik, beszélj a könnyeimről,
s hogy vallom még konokul: a világ szép!
És hogy leghalkabb sóhajom is himnusz! Minden lépésem győzelem.
S hogy minden nevetésem késdöfés, mely megsebzi a halált!

S ha földem kettéhasad is,
s a lélegzetem is kifogy, s létem tátongni kezd,
mint szétnyíló fal a rásúlyosuló
hirtelen jött viharban,
mondd el nekik, hogy megírom neked
gyermekkori mosolyomat sértetlenül, mint holdsugarat,
mely visszadereng a medence vizéből.

Megírom neked teljes hitemet.
A csukott könyvet kinyitom, hogy elolvashass engem.
A vérem bűntelen. És szent Megsimogathatod
a lapjaim között. Ne rettegj tőle.
E vörös betűket, miket neked írok, megtörlöm
a Szűz Mária könnyáztatta kendőjének nedves
csücskével. Igen, hiszen ezért olyan homályosak,
oly fölismerhetetlenek e lapok. Tedd ide az ujjad.
Kutasd a mondandókat. Fedezd fel őket kérlek.
De könnyeid a virágokon rejtsd el. El ne árulj!
S amit látsz, föl ne olvasd senkinek!
Csak azt mondd el, hogy megírom neked
gyermekkori mosolyomat sértetlenül, mint holdsugarat,
mely visszadereng a medence vizéből.

Mentén a folyónak,
mely a völgybe aláfut,
a bánatodat elaltató ezüst-
nyírfák mellett, a vízre írd fel
az én nevemet: Remény.
Az én nevemet: Szeretet.
Az én nevemet: Csönd.

A víz pedig felhullámzott megint.
Nyomaim eltörölte ismét.
Mondd meg nekik, hogy szabad szél vagyok, mely visszatér
e jövendőben. S hogy mindegyik fához
kötöttem egy aranynyergű lovat. Mondd meg nekik,
hogy én s a nap örökké vonulunk.
És hogy mikor vasárnaponként reményeim magamra öltöm,
tolong a nép, amint közötte lépdelek.
Hát így mondd el nekik,
hogy semmit nem írtam neked. Csak elküldtem tehozzád
gyermekkori mosolyomat sértetlenül, mint holdsugarat,
mely visszadereng a medence vizéből.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaD. G.

minimap