Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vrettakosz, Nikiforosz: Margaréta szeme (Τα μάτια της Μαργαρίτας Magyar nyelven)

Vrettakosz, Nikiforosz portréja
Papp Árpád portréja

Vissza a fordító lapjára

Τα μάτια της Μαργαρίτας (Görög)

Βρήκα μέσα στα μάτια σου τα βιβλία που δεν έγραψα.
Θάλασσες. Κόσμους. Πολιτείες. Ορίζοντες. Κανάλια.
Βρήκα τ’ αυτοκρατορικά όρη της γης κι απάνω τους
τις δύσες με τα κόκκινα σύννεφα. Τα μεγάλα
ταξίδια που δεν έκαμα βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Βρήκα μέσα στα μάτια σου τους γελαστούς μου φίλους
που μου τους σκέπασεν η γης, η χλόη, το χιόνι, η νύχτα.
Τα λόγια που θα μου ’λεγαν βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Βρήκα τους μελαγχολικούς γήλοφους της πατρίδας μας
να στέκονται μες στη σιωπή σα ν’ ακούσανε τη φωνή μου.
Έρχομαι! ως να τους φώναζα, «έρχομαι» να κουνάνε
τις ταπεινές τους κουμαριές, βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Βρήκα μέσα στα μάτια σου τον πόλεμο τελειωμένο.
Πουλάκια και ήλιος στα κλαδιά! Το παιδικό μου σύμπαν
με τις χρυσές του ζωγραφιές, βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Όσους σταυρούς δεν έμπηξαν στη γης μετά τις μάχες,
χιλιάδες, σ’ έναν κόκκινο κάμπο από παπαρούνες,
μακριές σειρές, ανώνυμους σταυρούς, πάνω και κάτω,
τους σταυρούς όλων των εθνών, βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Βρήκα μέσα στα μάτια σου τις νύχτες να κυλάνε
μεγάλους ποταμούς σιωπής, όπως στα έξι μου χρόνια.
Της θλίψης την αστροφεγγιά βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Βρήκα μέσα στα μάτια σου τον κόσμο να με θυμάται
κι όλα όσα αντίκρυσα παιδί να με φωνάζουν με τ’ όνομά μου.
Της δικαιοσύνης η σκηνή∙ την καλοσύνη που έγνεφε
να πλησιάσουν τα βουνά βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Βρήκα την αιωνιότητα του ήλιου ανανεωμένη.
Τη χλόη να φέγγει των αρνιών τα πόδια. Την αυγή
να βάφει το άσπρο τους μαλλί. Στ’ άσπρα σαν την ειρήνη
ντυμένη τη μητέρα μου βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Αν ήτανε όλα εδώ πιο απλά, όπως η «καληνύχτα»
κ’ η «καλημέρα», όπως το φως στα τζάμια την αυγή,
αν ήτανε όλα εδώ πιο απλά, τότε, σ’ αυτόν τον κόσμο,
θε να ’χαμε ένα απέραντο σπίτι. Θε να ’μαστε άγγελοι.
Το αιώνιο μου παράπονο βρήκα μέσα στα μάτια σου.

Αύριο, όταν φύγεις, άνοιξε τα μάτια σου να ιδεί,
να ξέρει ο ήλιος, ο Θεός να ιδεί, όσα με γνώρισαν
όλα να ιδούν στα μάτια σου. Σου αφήνω αυτό που είμαι
να ιδούν ότι έμεινα ο πιστός του ανθρώπου. Την ψυχή μου,
αυτόν τον λαβωμένο Ιησού αφήνω μέσα στα μάτια σου.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.palmografos.com

Margaréta szeme (Magyar)

Szemedben megtaláltam a könyveket, miket
nem írtam meg,  mezőket, erdőket, városokat,
ciszternákat és horizontokat, a föld fejedelmi hegyeit,
vállukon naplementék bíbor felhőivel, az elmaradt
utazásaimat szemedben megtaláltam.

Szemedben megtaláltam vidám barátaim, kiket eltakart
előlem a föld, a fű, a hó, az éj, a szavakat, melyeket
ők mondtak volna nekem, szemedben megtaláltam.

Hazám töprengő dombjait, amint csöndben várakoznak,
mintha csak hangom akarnák hallani. Megyek!
kiáltottam. Megyek! s azok szelíden integettek
borókabokraikkal - találtam a szemedben.

A háborút befejezve találtam a szemedben.
Madarakat, napfényt a lombokon, gyerekkori
mindenségem aranyozott képeit találtam a szemedben.

A sok, csaták után el nem ültetett fakeresztet,
ezrivel egy piros pipacsokkal teli völgyben,
hosszú sorokban, mindenütt, sok névtelen keresztet,
valamennyi nemzet keresztjeit találtam a szemedben.

Az éjszakákat találtam a szemedben, amint hömpölygetik
nagy csönd-folyóikat, akárcsak hatéves koromban -
a szomorúság csillagragyogását találtam a szemedben.

Az embereket, akik emlékeznek reám,
mindazt, amit még gyerekként ismertem meg és nevemről ismer,
az igazság székhelyét - a jóságot, mely integet,
hogy közeledjenek egymáshoz a hegyek, megtaláltam szemedben.

A nap hagyatékát megújultan találtam,
a füvet, a csillagokat, a hajnalt, anyámat,
fehérbe öltözötten, mint a béke -
szemedben megtaláltam.

Ha minden egyszerűbb lett volna itt, olyan, miként a
jónapot és a jóéjt, akár a fény hajnalban az ablakokon
ha minden egyszerűbb lett volna itt, akkor ez a világ
ma már tágas otthonunk, mi magunk angyalok -
örök panaszomat találtam a szemedben.

Holnap, ha majd eltávozom, fordítsd reám szemed, hogy látva láss,
hadd tudja meg a nap, hadd lássa meg a föld, minden, mi ismer -
hogy lássák mind a szenvedők, reád hagyom, ami vagyok -
hadd lássák, hogy én az emberhez hű maradtam: A lelkemet,
ezt a megsebzett Krisztust, itt hagyom a szemedben.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. Á.

minimap