Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Caragiale, Ion Luca oldala, Magyar életrajz

Caragiale, Ion Luca portréja
Caragiale, Ion Luca
(Ion Luca Caragiale)
(1852–1912)
 

Életrajz

Ion Luca Caragiale (Haimanale, 1852. január 30.Berlin, 1912. június 9.) román író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. A román irodalomtörténet a legnagyobb drámaíróként és az egyik legfontosabb íróként tartja számon.

1852. január 30-án született a dâmboviţa megyei Haimanale-ban, amely ma az ő nevét viseli. Édesapja, Luca Caragiale, és édesanyja, Ecaterina, színészek voltak. Iskoláit Ploieşti-ben és Bukarestben végezte. 1868-1870 között Bukarestben tanult mimikát és szónoklatot nagybátyja, Iorgu Caragiale színiiskolájában. A fiatal Caragiale verseket írt titokban, de irodalmi debütálására csak jóval később került sor. 1870-ben családjával Bukarestbe költözött, ahol apja kívánságára írnokként helyezkedett el a Prahova megyei bíróságon. Caragiale a Familia folyóiratban debütált, és megismerkedett Eminescuval, mikor nagybátyjánál súgóként és írnokként dolgozott. 1871-ben apja halála után a Bukaresti Nemzeti Színháznál súgónak és írnoknak alkalmazták. 1873-1875 között a Ghimpele (A tüske) folyóiratnál dolgozott, első versei is itt jelentek meg. A következő években dolgozott az Alegătorul liber (A szabad választó), a Claponul (A kappan), a Timpul (Az idő) című újságoknál is. A színpadon Viharos éjszaka (O noapte furtunoasă) című művével debütált 1879-ben. A korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, a Junimea-nak a kiemelkedő tagja volt, melyből 1892-ben elvi okok miatt kivált. 1881-1883 között Neamţ és Suceava megyék tanfelügyelője volt, 1885-től a bukaresti Sf. Ghorghe líceumban tanított helyettesként. Ebben az évben, március 12-én, született Maria Constantinescutól törvénytelen fia, Mateiu Caragiale, aki szintén író lett. 1889. január 7-én/8-án összeházasodott egy artista lányával, Alexandrina Burelly-vel. Két lánya született tőle: Ioana (1889. október 24.) és Agatha (1890. november 10.), akik 1891 márciusában diftéria áldozatai lettek. 1893. július 3-án fia született, aki apja nevét kapta – Luca Ion lett. 1889-ben Eminescu halálának évében írta Caragiale az În Nirvana című cikket.

1901-ben plágiummal vádolták meg: a Năpasta (Megtorlás) című művét Kemény István egyik darabja másolmányának tartották. Azonban ez csak rágalomnak minősült és Barbu Ştefănescu Delavrancea védőbeszédének köszönhetően tisztázódott a dolog. 1903-ban Kolozsvárra akart költözni, de végül Berlinbe került, miután egy nagyobb összeget örökölt. 1905. március 14-étől végleg oda költözött. 1912. június 9-én halt meg berlini otthonában, testét a bukaresti Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. 1948-ban a Román Akadémia posztumusz tagjává választotta.

 

Magyarul megjelent művei

  • Elveszett levél. Vígjáték négy felvonásban, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1949
  • Két sorsjegy, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1949
  • Jegyzőkönyv: karcolatok és humoreszkek, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1951
  • Ion Luca Caragiale válogatott művei, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960
  • Ötórai tea: novellák, cikkek, jelenetek, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1972

 

(Az oldal szerkesztője: P. Tóth Irén)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap